A külső erőből működő ember külső forrásokhoz köti az erejét, a belső erőből működő pedig integritásból működik. A belső erő mindenki számára elérhető, de nem kívülről és nem másoktól elvéve.
Ezt a fajta erőt csak tudatos belső munkával lehet felépíteni.
Az én-határok a személyiségünk részei. Meghatározzák a kapcsolatainkat, a kommunikációnkat, a reakcióinkat, a viselkedésünket. Ezek mentén éljük az életünket. A határhúzás annak a felismerése, hogy az energiánk véges, a figyelmünk pedig értékes és nem minden helyzet vagy ember jogosult rá automatikusan.
A valódi önismereti munka ott kezdődik, ahol a felismeréseket döntések követik, a döntéseket pedig cselekvés. Amikor már nem elég csak érteni, hogy mi miért történik, hanem felelősséget kell vállalnunk azért, hogy hogyan megyünk tovább ezzel a tudással.
A szeretet adása és elfogadása egy természetes áramlás lenne, de sokan nem ezt tapasztalják. A szeretet elfogadása pedig sokszor nehezebb, mint az adása. Ha nem tudjuk befogadni a szeretetet az gyakran abból a meggyőződésből ered, hogy valamikor valamiért elhittük, hogy nem vagyunk szerethetőek.
Amikor nagyon erősen vágyunk valamire, akkor azt gondolhatjuk, hogy a vágyott dolgot ténylegesen be is tudjuk engedni az életünkbe. Arra pedig sokszor nem gondolunk, hogy hányféle módon szabotálni tudjuk magunkat. A vágyaink ugyanis mindig megmozgatnak bennünk valami mélyet: sebezhetőséget, kockázatot, félelmet, változást.
A lelki kapcsolódást gyakran úgy értelmezzük, mintha ez önmagában elegendő lenne egy kapcsolathoz. Mintha a lelki kapocs garancia lenne arra, hogy a kapcsolat működni fog. Viszont van, amikor a lelki rezonancia jelen van, de a személyiségek nem tudnak közös nevezőn találkozni.
Van, amikor egy kapcsolat azért válik fontossá, mert megad valamit, ami önmagunkban hiányzik. Egy kapcsolat ilyenkor nem egyenrangú térként jelenik meg, hanem forrásként, ami ideiglenesen pótolja azt, amit belül még nem tudunk elérni.
Az erőt alapvető belső tulajdonságként kezeljük, ugyanakkor az erőnk megnyilvánulását befolyásolhatják a környezetünk elvárásai és a tanult mintáink. Hogyan válhat az elfojtott erő integrált erővé és mi a szerepe ebben a Király és Királynő archetípusoknak?
A félelemről sokat beszélünk, de nem mindig értjük igazán, hogy miért félünk. A félelem egy olyan rész bennünk, amely nem kapta meg azt a biztonságot, amire szüksége lett volna. A félelem feloldásának útja az ősbizalom újraírása.
Tükörléleknek nevezzük azt, amikor két lélek ellentétes polaritást hordoznak.
Ezek a kapcsolódások azáltal tanítanak, hogy rámutatnak egymásban a hiányzó részekre, azokra az aspektusokra, amelyeket még integrálnunk kell önmagunkban.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További tudnivalókat és a cookie használatának részletes leírását az Adatvédelmi nyilatkozatban találja.