Sokan keresik azt a helyet, ahol végre igazán hazatalálnak, ahol végre azt mondhatják, hogy: „igen megérkeztem, ez az otthonom, ide tartozom.” Nem feltétlenül fizikai értelemben keresik az otthont, hanem lelkileg. Ebben az írásban egy történeten keresztül mutatnám be, hogy mit jelent valójában visszatalálni Istenhez.
Hekaté az átmenetek, a kereszteződések, a transzformáció, a mágia és az alsó világ istennője. Fáklyával ábrázolják, mert fényt visz oda, ahol addig nem volt tudatosság. Ez a cikk Hekaté archetípusán keresztül az alsó világot, az árnyékdinamikák működését és a női erő kollektív visszavételének folyamatát járja körbe.
Vannak kapcsolódások, amelyek sorsszerűnek tűnnek, de az erős érzelem még nem jelenti azt, hogy az egy tiszta kapcsolódás. A karmikus kapcsolatok és a hamis lelkitársak éppen ezért tudnak annyira megtévesztőek lenni. A karmikus kapcsolat a hiányon keresztül magához köti a másikat. A lelkitárs pedig a szereteten keresztül kapcsolódik.
Amikor valakinek a hatalom fontosabb, mint a szeretet, akkor nem az a kérdés számára, hogy hogyan tudna őszintén lépni valaki felé. Hanem az a kérdés számára, hogy hogyan maradhat fölényben. A szeretet közeledni akar. A hatalom viszont távolságot tart.
Van olyan szerelem, ami nem egyszerűen elkezdődik két ember között, hanem mintha visszatérne. Mintha a lélek hamarabb felismerné a másikat, mint ahogy az elme bizonyítékokat tudna gyűjteni róla. Mintha nem egy teljesen új történet nyílna meg, hanem egy régi, időtlen szál ébredne fel újra.
Nem mindenki képes felismerni a valódi értéket. A trófea értékét sokszor mások tekintete adja. A kincs viszont akkor is értékes, ha senki nem látja. Van, amikor valaki felismeri a kincset, mégsem megbecsüli, hanem elrejti, leértékeli vagy mások szemében befeketíti, hogy megtarthassa magának.
A lélekcsalád olyan, mint a lélek bázisa. A lélekcsaládokban és lélekközösségekben mindenki abban támogatott, hogy a valódi önmaga legyen, hogy valóban erős legyen és visszakapcsolódjon ahhoz az erőhöz, ami vezeti őt az életben. Ezzel szemben az árnyékközösségek célja pedig a régi működések és a megszokott szerepek fenntartása.
Az irigység sokszor rejtett módon van jelen a kapcsolatokban. Gyakran álcázza magát jó tanácsnak, aggodalomnak, kritikának, apró megjegyzéseknek vagy láthatatlan szabotálásnak. Sokan nem veszik észre, hogy mikor beszél valakiből az irigység.
Vannak olyan kapcsolódások, amelyek kölcsönösségre, egyenrangúságra és tiszteletre alapulnak. És vannak, amelyek hozzáférési vágyra és fogyasztásra. A tiszta kapcsolódásban kölcsönös találkozás történik, a fogyasztás alapú kapcsolódás pedig a belső hiányok és szükségletek betöltésére irányul.
A megbocsátásról sokan úgy beszélnek, mintha az csak egyetlen döntés lenne.
Mintha csak annyit kellene mondani, hogy „megbocsátok”, és minden el van rendezve. A megbocsátás viszont egy folyamat. Sokszor gyászfolyamat.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További tudnivalókat és a cookie használatának részletes leírását az Adatvédelmi nyilatkozatban találja.