A szeretet nem azt jelenti, hogy határok nélkül élünk. Épp ellenkezőleg: a szeretethez sokszor nagyon erős határok tartoznak. A szeretet akkor tud tisztán működni, ha azok felé áramoltatjuk, akik képesek megbecsülni, befogadni, és nem eltaposni azt, amit adunk.
A feltétel nélküli szeretet érzését sokan nem ismerik. Amit a legtöbben tapasztaltunk és megtanultunk, az a feltételekhez kötött szeretet. A feltétel nélküli szeretet érzése viszont teljesen más, mint amit a szeretetről gondolunk. Ez a legtisztább formája a szeretetnek. Ott van mindenhol, ahol a létezés jelen van.
Van olyan szerelem, ami nem illik a szokványos mintákba és gyakran teljesen mást hoz, mint amit az ember egy szerelmi történettől várna. Ez a fajta szerelem ébreszteni és emlékeztetni jön. És amilyen felemelő érzés olyan fájdalmas is tud lenni.
Miért tűnik biztonságosabbnak vágyni valakire, mint konkrétan lépni felé? Ha csak vágyakozunk egy kapcsolatról, de nem lépünk, az megóvhat a visszautasítástól és a lehetséges sérüléstől, de egyben a boldog végkifejlettől is. A vágyakozás nem igényel bátorságot. A valódi kapcsolat igen.
A szeretet adása és elfogadása egy természetes áramlás lenne, de sokan nem ezt tapasztalják. A szeretet elfogadása pedig sokszor nehezebb, mint az adása. Ha nem tudjuk befogadni a szeretetet az gyakran abból a meggyőződésből ered, hogy valamikor valamiért elhittük, hogy nem vagyunk szerethetőek.
A szerelem sokszor tükröt tart önmagunkra. Megmutatja, hol nem vagyunk kerek-egészek. Van, hogy azért érkezik, hogy megmutassa, hol van még dolgunk önmagunkkal. Azt keressük a másikban, ami bennünk hiányzik — vagy amit önmagunkban nem merünk felvállalni.
Sokan érzik most a lelki kimerülést, az elveszettség érzését, ami hasonló a kiégés állapotához. Nem egyszerűen az energiánk fogyott el, hanem a lelki hajtóerő. Van, amikor a felszínen egyszerűen csak fásultságként, életuntságként jelenik meg.
Nem mindig születünk olyan helyre, ahol a fényünket ünneplik. Sokszor olyan helyre érkezünk, ahol a legnagyobb a sötétség és ahol a leginkább szükség van a fényre. Egy fényes gyémánt is kerülhet a szén közé és közben elfelejtheti, hogy ő maga egy ragyogóan fényes gyémánt.
Ebben az írásomban egy mélyreható önismereti tesztet mutatok be. Olyan szimbólumok, archetípusok és kérdések jelennek meg benne, amelyek a lélek mélyebb rétegeit szólítják meg és a lélek különböző aspektusaival találkozunk benne.
A fájdalom tanítása akkor fog megérkezni, ha képesek vagyunk teret adni neki és feltétel nélkül jelen lenni az érzéssel. A fájdalom érzése egy emlékeztető és visszavezet az eredethez – oda ahonnan elindultunk a fizikai létezésbe.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További tudnivalókat és a cookie használatának részletes leírását az Adatvédelmi nyilatkozatban találja.