Van olyan szerelem, ami nem illik a szokványos mintákba és gyakran teljesen mást hoz, mint amit az ember egy szerelmi történettől várna. Ez a fajta szerelem ébreszteni és emlékeztetni jön. És amilyen felemelő érzés olyan fájdalmas is tud lenni.
Miért tűnik biztonságosabbnak vágyni valakire, mint konkrétan lépni felé? Ha csak vágyakozunk egy kapcsolatról, de nem lépünk, az megóvhat a visszautasítástól és a lehetséges sérüléstől, de egyben a boldog végkifejlettől is. A vágyakozás nem igényel bátorságot. A valódi kapcsolat igen.
Az integritás azt jelenti, hogy a gondolataink, az érzéseink, a döntéseink és a cselekedeteink összhangban vannak egymással. Az integritás elérése és megtartása folyamatos önreflexiót és belső munkát igényel. A flow állapota pedig egy visszajelzés arra, hogy mennyire vagyunk integritásban.
A külső erőből működő ember külső forrásokhoz köti az erejét, a belső erőből működő pedig integritásból működik. A belső erő mindenki számára elérhető, de nem kívülről és nem másoktól elvéve.
Ezt a fajta erőt csak tudatos belső munkával lehet felépíteni.
Az én-határok a személyiségünk részei. Meghatározzák a kapcsolatainkat, a kommunikációnkat, a reakcióinkat, a viselkedésünket. Ezek mentén éljük az életünket. A határhúzás annak a felismerése, hogy az energiánk véges, a figyelmünk pedig értékes és nem minden helyzet vagy ember jogosult rá automatikusan.
A spirituális világban sokan keresnek kerülőutakat, amelyekkel egyszerűen tudnak tudáshoz jutni. Miért nem működik ez hosszú távon, és miért marad felszínes az a tudás, amihez nem jártuk ki az utat?
A valódi önismereti munka ott kezdődik, ahol a felismeréseket döntések követik, a döntéseket pedig cselekvés. Amikor már nem elég csak érteni, hogy mi miért történik, hanem felelősséget kell vállalnunk azért, hogy hogyan megyünk tovább ezzel a tudással.
A szeretet adása és elfogadása egy természetes áramlás lenne, de sokan nem ezt tapasztalják. A szeretet elfogadása pedig sokszor nehezebb, mint az adása. Ha nem tudjuk befogadni a szeretetet az gyakran abból a meggyőződésből ered, hogy valamikor valamiért elhittük, hogy nem vagyunk szerethetőek.
Amikor nagyon erősen vágyunk valamire, akkor azt gondolhatjuk, hogy a vágyott dolgot ténylegesen be is tudjuk engedni az életünkbe. Arra pedig sokszor nem gondolunk, hogy hányféle módon szabotálni tudjuk magunkat. A vágyaink ugyanis mindig megmozgatnak bennünk valami mélyet: sebezhetőséget, kockázatot, félelmet, változást.
A lelki kapcsolódást gyakran úgy értelmezzük, mintha ez önmagában elegendő lenne egy kapcsolathoz. Mintha a lelki kapocs garancia lenne arra, hogy a kapcsolat működni fog. Viszont van, amikor a lelki rezonancia jelen van, de a személyiségek nem tudnak közös nevezőn találkozni.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További tudnivalókat és a cookie használatának részletes leírását az Adatvédelmi nyilatkozatban találja.