A tudás őrzői – a tudás, amely belülről érkezik

Vannak emberek, akik mélyebben érzékelik a valóságot: többet látnak, többet éreznek és több összefüggést ismernek fel.
Akik nemcsak külső forrásból szerzik az információt, hanem belső felismerésekből.
Mindenben észreveszik a tanítást és hajlandóak is tanulni és folyamatosan fejlődni.

Ez a működés sokszor megjelenik azoknál, akiket „öreg lelkeknek” nevezünk.
De nem kizárólag náluk, és nem is a címke a fontos, hanem a működésmód.

Ez a fajta működés nem kiválasztottságot jelent, hanem másfajta érzékelést.

Az ilyen emberekre többek között az alábbiak jellemzőek:

• mély empátia és érzékeny idegrendszer,
• erős intuíció,
• kollektív mezőre való ráhangolódás képessége,
• fájdalmas életesemények után kialakult mélyebb érzékelés,
• születési képességekből eredően magasabb szintű érzékelés,
• és hosszú és mélyreható önismereti munka.

Az ilyen emberek gyorsan felismerik a mintázatokat, nemcsak információkat gyűjtenek, hanem összefüggéseket látnak.
Sokszor előbb tudnak dolgokat, minthogy szavakba tudnák önteni.

Akik kizárólag külső forrásból szerzik az információkat, sokszor nem értik ezt a működést.
Vannak, akik bizalmatlanok vagy egyenesen félnek azoktól, akik ilyen tudással rendelkeznek, mert nem értik, hogy ez honnan jön és hogyan működik.
Azt is feltételezhetik róluk, hogy az információkat esetleg ártó célra is használhatják.

Az erővel vagy tudással való visszaélés nem újkeletű dolog, de nem érdemes automatikusan negatív címkét rakni valamire, amit egyszerűen csak nem értünk.

Hogyan alakulhat ki mélyebb érzékelés?

Sokan kíváncsiak arra, hogyan alakulhat ki egy magasabb szintű érzékelés, és mi vezet el ahhoz, hogy valaki mélyebben rálásson az összefüggésekre.

Ennek az útnak több rétege van, de az egyik legfontosabb állomása a fájdalomhoz való viszony.

A fájdalom ugyanis két irányba vihet: megnyithat vagy bezárhat.
Attól függően, hogy mit kezdünk vele.

Aki hajlandó szembenézni a belső fájdalmakkal, és feldolgozza azokat, annál a fájdalom más jelentést kap.
Minden nehézségben és fájdalmas eseményben van valamilyen tanítás, valamilyen felismerés.
Amikor ezek a felismerések és tanítások megérkeznek, átalakítják a látásmódot.
Ezután az ember egyre több összefüggést észrevesz és fokozatosan megnyílhat a létezés mélyebb rétegei felé.

Aki viszont elfojtja, tagadja vagy folyamatosan elkerüli a fájdalmat, annál a fájdalom tudattalanná válik, és a háttérből kezd működni.
Ilyenkor a fájdalom nem megnyit, hanem bezár: beszűkíti az érzékelést és észrevétlenül befolyásolja a döntéseket.
Minden fájdalom, amit nem dolgoztunk fel, valamilyen módon megjelenik a valóságunkban, a döntéseinkben és a reakcióinkban.

Sok esetben a mélyebb érzékelés a fájdalom feldolgozásának a következménye.
Nem az a cél azonban, hogy „keressük” a fájdalmat, hanem, hogy feldolgozzuk azokat az élményeket és érzéseket, amelyek valamikor fájdalmat okoztak.

Azok az emberek, akik mélyebb érzékeléssel vagy nagyobb tudással rendelkeznek – például érzők vagy látók –, sokakban félelmet kelthetnek.
Ennek az oka gyakran az ismeretlenség: amit nem értünk, attól könnyen tartani kezdünk.

Pedig a tudatos ember valójában a legkevésbé veszélyes.
Minél tudatosabb valaki, annál kevésbé jelenik meg benne ártó szándék.
Az ártó cselekedetek mögött szinte mindig a tudattalanság áll.

A tudás hatalom, de a hatalommal való visszaélés az egóból fakad.
És aki nem az egójából használja a tudást, hanem tudatosan és felelősséggel viszonyul hozzá, az nem használja ártó célra.

A tudás őrzői

Vannak olyan emberek, akik már alapvetően nagyobb tudással rendelkeznek.
Annyi tapasztalat áll mögöttük, hogy nem egyszerűen tanulnak, hanem emlékeznek a tudásra.

A „tudás őrzői” megnevezés nem azt jelenti, hogy ők birtokolják a tudást, hanem azt, hogy a korábbi tapasztalásaik – és az aktuális tudatszintjük – alapján több információhoz hozzáférnek.
Szélesebb perspektívából rálátnak a mintázatokra, az emberi viselkedésekre, az Univerzum folyamataira és az energiák működésére.
Ez nemcsak a jelenben tanult, hanem hozott tudás.

Az ilyen emberekre jellemző, hogy belső megélésekben és tapasztalásokon keresztül érkezik meg hozzájuk a tudás.

A tudás őrzői is tanulnak, csak másképp.
Számukra a tanulás és tapasztalás magasabb tudatszinten történik.
És mivel magasabb szintről képesek rálátni az eseményekre, ezért másoknak is tudnak segíteni abban, hogy rálássanak az életükre.

Rendszerint – bár nem minden esetben – tanító vagy segítő szerepben vannak.

Nem ők a „mindentudók”.
Csak előrébb járnak a tapasztalásban.

Az ilyen emberek nem vesznek részt játszmákban, hatalmi harcokban vagy értelmetlen konfliktusokban.
Nem a történetek szintjén működnek és nem is avatkoznak bele az eseményekbe, csak látják és értik, ami történik.

Jellemző rájuk az integrált szemlélet és az integrált tudás.
Minden tapasztalat formálja a belső világukat, fejleszti az érzékelésüket és a látásmódjukat.
A tudás ebben az esetben nemcsak információk halmaza, hanem megélt és integrált tapasztalat.

Fontos megjegyezni azt is, hogy a tudás őrzői – és alapvetően azok az emberek, akik nagyobb tudással rendelkeznek, – nem a tudás kapuőrei.
A tudáshoz vezető út mindenki előtt nyitva áll.
Aki hajlandó tanulni, fejlődni, változtatni, az egyre nagyobb tudásra fog szert tenni.
Ez nem egyszerűen adottság és nem kiválasztottság kérdése, hanem egy döntés, amit bárki meghozhat.