A Királynő archetípus

A Királynő archetípus az egyik leginkább félreértett női minőség.
Királynői minőséggel lehet születni, de Királynővé válni csak beavatásokon keresztül lehet.
A Királynő nem csak egy erős nő. Hanem olyan nő, aki felelősséget vállal az erejéért. Ismeri a fényét, ismeri az árnyékát és nem adja át az erejét sem a félelemnek sem más emberek játszmáinak.

A tiszta és harmonikus Királynő minőséget Integrált Királynőnek nevezzük.
Ő az, aki szembenézett az árnyékával, a félelmeivel, a belső hiányokkal, a fájdalmakkal, a félelemmel. És nem ezek ellenére akar erős lenni, hanem ezen keresztül vált erőssé.
Az erejét belülről építette fel és nem függ a külső validációtól.

A Királynő sérült változatai közé tartozik például a rideg, a zsarnoki vagy a kontrolláló nő. Ezek árnyékminőségek, amelyek mögött fájdalmak és félelmek vannak.

Az integrált Királynő uralja önmagát és az életét.
A sérült Királynő másokat akar uralni, vagy a saját sérülései uralják őt.

Milyen hatást vált ki a Királynő archetípus?

Az erős nők alapvetően is mindig kiváltanak valamilyen reakciót az emberekből, de különösen a Királynő archetípus.

Ez a reakció pedig megmutatja, hogy hogyan viszonyulunk a saját erőnkhöz és alapvetően az erőhöz.
A Királynő kiválthat csodálatot, vágyat vagy akár szerelmet is.
És van, akiből irigységet, utálatot, versengést, harcot, birtoklási vagy bizonyítási vágyat hoz elő.

Mindenki szeretné önmagát erősnek érezni, de sokan félnek az erejüktől vagy megtanulták, hogy el kell fojtani az erejüket.
Amikor másban látjuk az erőt, az előhoz minden olyan érzést, amit az erőhöz társítottunk. Ezért is válhat a Királynő projekciós felületté, akire az emberek olyan jelentéseket rávetítenek, amelyek a saját belső világuk és a félelmeik kivetülései.

A Királynő típus működése és jellemzői

A Királynő tudja, hogy az energiája nem adható oda annak, aki nem tudja megbecsülni.
Nem alkudozik az értékéről és nem hagyja el önmagát, csak azért, mert valaki nem akar felnőni hozzá.
Mert a Királynőhöz fel kell nőni.
Nem anyagi értelemben, nem státuszban, hanem tudatszintben.

Ehhez pedig szükséges:

• felelősségvállalás,
• tiszta szándék,
• következetesség,
• belső tartás,
• bátorság,
• önreflexió,
• és integritás.

Az Integrált Királynő igazságos.
Látja az emberi esendőséget.
Tudja, hogy mindenki hibázhat.
De különbséget tesz az esendőség, a hibázás és a szándékos visszaélés között.
Az esendőségre, a bizonytalanságra vagy a sérültségre is lehet megértéssel válaszolni.
De azt nem fogadja el, ha valaki tudatosan vagy ismétlődően játszik az idejével, az energiájával, a figyelmével és az érzéseivel.
És azt sem fogadja el, ha valaki nem tiszteli a határait.
Ha méltatlanságot tapasztal, akkor nem fél használni az erejét.

A Királynő jellemzően nem impulzusból működik és nem reagál mindenre.
Megfigyeli a mintázatokat és működéseket és közben nem tartja kötelességének, hogy minden gondolatát, érzését vagy döntési folyamatát kommunikálja.

Ez nem játszma, hanem tudatosság.
De emiatt gyakran félreértelmezik.
Sokan hozzá vannak szokva bizonyos reakciókhoz, pl. magyarázkodás, dráma, érzelmi reakciók, konfliktusok vagy fenyegetések.
A Királynő viszont sokszor nem így működik.
Ő nem mindig mondja ki, hogy „ez az utolsó esélyed.”
Nem jelzi előre, hogy valaki éppen lojalitásteszt alatt áll.

A Királynő nem pillanatnyi érzelmekből dönt, hanem mintázatokból.
Nem egyetlen hibát néz, hanem azt nézi, hogy:
– ismétlődik-e a hiba?
– van-e felelősségvállalás?
– van-e következetesség?
– jelen van-e a tiszta szándék?
– változik-e valami, vagy csak újra és újra ugyanaz a minta ismétlődik más helyzetben?

A Királynő és a Király típus

Az integrált Királynő társa nem a sebzett fiú, nem a játszmázó férfi, nem a kontrolláló és nem is az érzelmileg elkerülő.
Hanem az integrált Király archetípusa.

A Király sem attól Király, hogy uralkodni akar másokon, hanem attól, hogy képes uralni a saját életét.
Van belső rendje, van benne felelősség, van belső stabilitása.
Nem fél a Királynő erejétől, mert ő maga is végigment a saját beavatási útján.

A Királynő és a Király útja talán azért a legnehezebb, mert mindkettőben jelen van egy olyan erőminőség, amely elkerülhetetlenül szembesíti őket a hatalom és az erő árnyoldalaival.
És minél nagyobb az erő, annál nagyobb árnyékot hordoz.
Az integrált erőminőség eléréséhez nem elég birtokolni az erőt és a hatalmat.
Szembe kell nézni az erőhöz kapcsolódó félelmekkel, kísértésekkel és árnyékműködésekkel is.
Ennél a két archetípusnál lehet igazán magasra emelkedni – vagy igazán nagyot bukni.

A Királynő beavatási útja

A Királynőnek a fejlődési útján meg kell haladnia a „jó kislány”, a megmentő, a túlzottan alkalmazkodó és az alárendelt szerepet.
Ezek a szerepek a kollektív és generációs minták részei, amelyeket „készen kapunk”.

A minták meghaladása az a folyamat, amelyben mindent leteszünk, ami nem a sajátunk és nem szeretnénk tovább ismételni. És visszavesszük a döntési jogunkat az életünk fölött.
Már nem előre meghatározott szerepek alapján éljük az életünket és nem a megfelelési vágyból működünk.
Ez az erővisszavétel útja.

Amikor egy férfi nem ment végig a saját fejlődési útján, akkor a Királynő jelenléte fájhat neki vagy fenyegetőnek érződhet, mert megmutatja, hogy ő valójában hol tart.
De ez nem a Királynő felelőssége.

A Királynő nem kisebbítheti magát azért, hogy mások ne érezzék a belső hiányosságaikat.
És nem tompíthatja a fényét, azért, hogy valaki kényelmesen maradhasson az árnyékban.

A hatalom és birtoklási vágy

A Királynő – aki végigjárta a beavatási útját – rendelkezik egy olyan hatalommal, ami kívülről nem elérhető.
Mégis, sokan általa szeretnének erőhöz és hatalomhoz jutni.

A Királynő ereje viszont nem egy korona, amit le lehet venni róla.
És nem is egy szék, amit el lehet foglalni.
Hanem egy belső beavatás eredménye.

Sokan akarják birtokolni az erőt, de nem akarnak felnőni hozzá.

Egy erős nő lehet vonzó egy férfi számára, mert érzi a nőben az erőt, amire ő is vágyik, de gyakran nem tud vele egyenrangúan kapcsolódni.

És ilyenkor nem azt mondja, hogy: „Ez megmutatja, hova kellene fejlődnöm.”
Hanem azt, hogy: „Ezt valahogy meg kell szereznem.”
Innen jön a birtoklási és kisajátítási vágy.
Mintha ezáltal átkerülne valami abból az erőből, amivel a nő rendelkezik.
De nem kerül át.

Azt a belső erőt, ami beavatásokon, fájdalmon, önismereten, határhúzáson és veszteségek feldolgozásán keresztül épült fel, nem lehet kívülről megszerezni.

A csendes stratégiai erő

Az integrált Királynő nem azzal stratégiázik, hogy „okosabb trükköket” használ, hanem egyszerűen nem hagyja magát bevonni alacsonyabb szintű dinamikákba.
A csendes erőre jellemző, hogy:

• figyel,
• kivár,
• nem reagál mindenre,
• és nem ott játszik, ahol mások játszmázni akarnak vele.

Aki játszmákban gondolkodik, az azt nézi, hogy a másik:
– Mit fog lépni?
– Mit akar elérni?
– Hogyan lehet rá hatni?

De a Királynő nem ezekből működik.
Ő belső integritásból dönt.
Van, amikor ez kívülről úgy néz ki, mintha nem történne semmi.
A Királynő ugyanis nem magyarázkodik, nem osztja meg senkivel a teljes belső folyamatát és nem kér engedélyt a döntéseihez.
Ez függetlenség és önrendelkezés.
Amikor meghoz egy döntést, akkor az végleges.
A döntések sokszor csendben és hosszas mérlegelés után születnek meg, jóval azelőtt, hogy láthatóvá válnának.

A Királynő sokak számára megfoghatatlan, mert nem simul bele a szokásos szerepekbe és játszmákba.
Sokan szeretnék megállapítani, hogy milyen szabályok szerint játszik, ezért próbálják kifürkészni és kiismerni a működését, ami azért nem sikerül, mert nem egy szinten működnek vele.

Gyakran fenyegetőnek érzik a jelenlétét, mert az integrált erő mindent a felszínre hoz, ami nem tiszta, ami nem a rend alapján működik és ami hamisságra épült.
És minden emberi játszma mögött van valami hamisság.

A Királynő megtanulta, hogy az erőhöz, amihez neki is fel kellett nőnie, más sem férhet hozzá gyermeki játszmákkal.
Nem ment fel senkit a felelősségvállalás alól és nem köt alkukat, amelyek az integritását sértenék.
Aki a Királynő mellé akar lépni, annak nem elég vágynia a hatalomra, fel kell nőnie ahhoz a felelősséghez is, amely ezzel együtt jár.