A gyógyulás kulcsa – spirituális megközelítésben
Amikor a gyógyulást keressük, akkor az egész-ség élményt keressük, ami minden esetben egy kicsit mást jelent.
Az egészség a teljesség, az egység érzése. Mindenki másban tudja megélni az egység élményét. Van, akinek a közösséghez való tartozás jelenti az egységet, van aki az alkotás örömében találja meg az egységet, van akinek a természethez való kapcsolódás jelenti az egységet.
Amikor a gyógyulás mélyebb értelmét keressük, akkor sok esetben nem tudjuk, hogy mi az, amit valójában keresünk, mert talán nem látunk rá arra, hogy mi idézte elő a diszharmóniát az életünkben.
A gyógyulás mindig a lélekben kezdődik, a belső teljességhez való visszatérésben.
Spirituális értelemben a gyógyulás jelentése: megtapasztalni az ellenkezőjét annak, ami a lelki fájdalmat okozta.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ha elhagytak, akkor a gyógyulás élménye az összetartozás megtapasztalása. Ha elutasítottak, akkor a gyógyulás az elfogadás érzése. Ha megaláztak, akkor a gyógyulás a tisztelet megélése.
Ha megtaláljuk, hogy mi a hiányzó érzés és ezt belülről betöltjük, akkor elérjük a teljesség érzését.
Mi az akadálya a (lelki) gyógyulásnak?
A legnagyobb akadály, ha ott keressük a választ, ahol a probléma született.
Ha olyan emberek által szeretnénk betölteni a hiányt, akik hiányból működnek és csak a hiányt tudják közvetíteni felénk.
Ez olyan, mint az üres kútra menni vízért. Az üres kúttól várjuk, hogy tápláljon, ami egyszerűen nem képes rá.
Az emberi kapcsolatokban ez úgy jelenik meg, hogy folyamatosan attól várunk el szeretetet vagy egy érzelmi megerősítést, aki talán túl sérült ahhoz, hogy ezt képes legyen megadni nekünk. Nem azért mert „rossz” lenne, hanem mert egyszerűen nem képes rá.
Sok esetben az ismerős minta vonz, ezért olyan emberekhez vonzódunk, akik ugyanabból a hiányból működnek, ami bennünk is jelen van, és általuk újra megkapjuk azt, amitől alapvetően is szenvedünk. Ezért ismétlődnek a minták. Ennek az ördögi körnek akkor tudunk véget vetni, ha beöltjük a belső hiányokat. Ezután a külvilágban is megjelenik az, aki már nem hiányból működik.
A belső megtapasztalás és a külső eredmény
A belső megtapasztalás fontos ahhoz, hogy a külvilágban látszódjon az eredmény, hiszen a külvilág a belső világunk tükre. Ugyanakkor előfordul, hogy a külső tapasztalás előbb érkezik, ami előidézi a belső- érzelmi változást is.
Vannak olyan események, amelyek azért érkeznek az életünkbe, mert belül már meghoztunk egy döntést. Akár észrevétlenül, csak gondolati szinten, ez pedig elindít egy hullám effektust, aminek az eredménye megjelenik a külvilágban.
A mélyreható tudati és spirituális módszerek – például a ThetaHealing – lehetőséget adnak arra, hogy a lélek megtapasztalja a hiányzó élményt. Ha ez megtörténik, akkor a külvilág törvényszerűen tükrözni fogja, amit belül már érzünk. Megjelennek azok az emberek, helyzetek és lehetőségek, amelyek megerősítik a belső tapasztalatot.
Kapcsolódás nélkül nincs teljesség
A lelki diszharmónia oka sok esetben a kapcsolódás hiánya. A mai világban sokan elszitelelődve élünk, kevés a kapcsolódás az életünkben vagy egyáltalán nincs is valódi kapcsolódás.
Sokan nem képesek a tiszta, harmonikus kapcsolódásra, mert túl sérültek hozzá. És ha sérült emberekhez kapcsolódunk, akkor minket is meg fognak sebezni. Ez a kapcsolódás legnagyobb fájdalma, amikor vágyunk a tiszta kapcsolódásra, de sehol nem találjuk.
Felmerül a kérdés, hogy hol keressük a kapcsolódást? Ha az emberekhez nem tudunk kapcsolódni, akkor hova kapcsolódjunk? Miben tudjuk megélni a kapcsolódás élményét?
Van, valami, aminek mindig a része vagyunk és mindig is a részei leszünk, ez maga a Forrás. A Forrás pedig nem egy külső forrást jelent, hanem bennünk van és a külvilágban is mindenhol megtaláljuk. Az Univerzum, a természet, a létezés egésze mindig befogad minket. Ez az igazi összetartozás érzése, rálátni arra, hogy mindenben ott vagyunk és minden a részünk. De ahhoz, hogy ezt lássuk először önmagunkban kell megtalálnunk a Forrást. Ez maga a lélek, ami a létezésünk középpontja.
Hogyan kapcsolódhatunk a lélekhez?
Az érzéseken keresztül. A lélek az érzésekkel kommunikál velünk, ezen keresztül jelzi, hogy mire vágyik, mi az, ami hiányzik és azt is meg tudja mutatni, hogy milyen út vezet a teljességhez.
Ha képesek vagyunk teret adni az érzéseinknek, akkor meglátjuk azt is, hogy nem kell félnünk az érzéseinktől, hiszen azok soha nem ellenünk vannak, még akkor sem ha fájdalmasak. A fájdalom azt jelzi, hogy valamiért elszakadtunk a Forrástól. De nem kell beleragadnunk a fájdalomba, hiszen egy olyan intelligencia része vagyunk, ami pontosan meg tudja mutatni a kiutat a fájdalomból.
A gyógyulás kulcsa tehát nem más, mint megtapasztalni azt, ami kimaradt – először belül, majd kívül. És nem a hiány forrásánál kell keresni a választ, hanem önmagunkban, a belső forrásnál. Innen épülhet újra a bizalom és a kapcsolódás az élethez.