A „nem vagyok elég jó” érzése – Hogyan ismerd fel, hogy valóban értékes vagy?
A „nem vagyok elég jó” érzése egy olyan általános jelenség, amit nagyon sokan megtapasztalunk az életben. Van, hogy olyan mélyen elhisszük, hogy nem vagyunk elég jók, hogy nem köteleződünk el aziránt, amit ténylegesen szeretnénk elérni az életben. Talán azt is érezzük, hogy nem érdemeljük meg a jó dolgokat, ezért folyamatosan szabotáljuk önmagunkat.
Elgondolkoztál már azon, hogy talán azért érzed, hogy nem vagy elég jó, mert még nem találtad meg, hogy mi az, amiben igazán jó lehetsz?
Miért alakul ki a „nem vagyok elég jó” érzése és hogyan változtassunk rajta?
A „nem vagyok elég jó” érzése elsősorban azért alakul ki, mert mások azt éreztették velünk, hogy nem felelünk meg az elvárásaiknak és sok esetben olyan elvárásoknak kellett megfelelnünk, amelyek irreálisak voltak és teljes mértékben a valódi énünk ellen mentek. Például, elvárhatták tőlünk, hogy jók legyünk abban, ami egyáltalán nem az, amiért ide jöttünk és egyáltalán nem kapcsolódik a valódi életcélunkhoz. Talán mások csak azt értékelték bennünk, ami számukra volt értékes, de számunkra nem volt az, mert másban voltunk igazán jók. Talán még lehetőségünk sem volt felfedezni azokat a dolgokat, amiben igazán jók lehetünk, amiben kiteljesedhetünk az életben és amire azt mondhatjuk hogy: igen, ez vagyok én, erre vágyom igazán.
Ha már alapvetően elvárásokkal találkozunk az életben – főleg olyanokkal, amelyek a valódi énünk ellen mennek – akkor nem csoda, ha azt érezzük, hogy nem vagyunk elég jók. De vajon ki szerint nem vagyunk elég jók? Ki lehet a döntőbíró ebben?
Ne felejtsünk el egy alapvető Univerzális igazságot: senkinél nincs ott az abszolút igazság. Mindekinek lehet véleménye, de az még nem lesz egy objektív igazság.
Felfedezni azt, aki valójában vagy
Talán még nem fedezted fel azokat a tulajdonságokat és tehetségeket, amelyekkel rendelkezel és amivel igazán kiemelkedő tudsz lenni.
Mindenki rendelkezik egy egyedi esszenciával – ezt nevezik lélekesszenciának- ez az, ami alapvetően meghatároz minket és ami a valódi boldogságot és életcélt jelenti az életünkben. Sok esetben a külvilág nem afelé visz, hogy felfedezzük a lélekesszenciánkat, hanem pont az ellenkezője felé. Vagyis lényegében tagadd le azt, aki valójában vagy és válj azzá, amivé mások akarják, hogy válj.
A tanult minták ellen menni
Fontos tudatosítani, hogy az emberek nagy része elutasítja azt, ami a megszokottól eltérő és ami a tanult mintáik ellen megy. Ez pedig abban is megnyilvánul, hogy ellenségnek tarthatják azt, aki a minták ellen megy és másképpen dönt, mint a többség. Ezért találkozunk sokszor ellenállással, amikor azt látják rajtunk, hogy nem fogadunk el valamit csak úgy, hanem kérdéseket teszünk fel és elgondolkozunk azon, hogy mi a számunkra helyes út és mi nem az.
Azt is érezhetjük, mintha mindekinek az lenne a célja, hogy ne tudjuk elérni az életcélunkat. Talán még egyesek szabotálnak is minket abban, hogy felfedezzük azt, amiben igazán jók lehetünk és kiteljesedhetünk az életben.
Sokak számára az a biztonságos, ha maradnak azokban az életmintákban, amiben jelenleg vannak. Ugyanakkor azt is szeretnék, hogy mások is ott maradjanak velük. Itt érdemes azt is megemlíteni, hogy vannak, akik azért nem szeretnék, hogy felfedezzük az értékünket és hogy sikeresek legyünk valamiben, mert nem szeretnék azt látni, hogy mások túlteremtik őket és többet érnek el náluk. Ezek az emberek jellemzően a saját értéküket sem látják igazán és másokat is szeretnének a saját szintjükön tartani.
Az önazonosság és önértékelés felé vezető út
Talán a legfontosabb felismerés az önértékelés felé vezető úton, hogy nem mások döntik el az értékünket, hiszen az már eleve adott. Ha a külső véleményektől tesszük függővé az értékünket, az nem ad valós képet az értékünkről, hiszen az csak egy vélemény.
Az értékünk független attól, hogy mit teszünk és mit nem teszünk. Másképp mondva: az értékünk nem teljesítményfüggő. Nem kell bebizonyítani senkinek, hogy elég jók vagyunk, hiszen már alapvetően is elég jók vagyunk.
Amint felfedezed, hogy ki vagy valójában, már nem lesz többé kérdés, hogy elég jó vagy-e.
A „nem vagyok elég jó” érzése valójában egy hitrendszer, amit a tapasztalásaink és a visszajelzések alapján elhittünk önmagunkról és ez nem az objektív valóságot mutatja. A valóság az, hogy mindig is elég jók voltunk, csak talán olyan emberek vettek körül, akik nem ismerték fel az értékeinket.
Amit a külvilágból visszatükröznek nekünk, az sokszor nem a valóságot mutatja, hiszen mindenkiben működnek olyan hitrendszerek és meggyőződések, ami miatt nem tud objektív lenni. Az alacsony önértékelésünket sok esetben az okozza, hogy egyszerűen elfogadtuk mások véleményét és nem kérdőjeleztük meg ezeknek a véleményeknek a valóságtartalmát. Amit a külvilág visszatükrözött nekünk, azt egyszerűen „lenyeltük” és elfogadtuk.
Egy önismereti feladat
A „nem vagyok elég jó” érzése egy hitrendszer ( egy feltételezett igazság ), amit bármikor megkérdőjelezhetünk.
A hitrendszer munka része, hogy leásunk addig, amíg megtaláljuk a gyökérokot, vagyis megkeressük azt az érzelmet, ami a kiindulási pont. Ehhez viszont érdemes segítséget kérni, mert sok esetben ellenállásunk van azzal szemben, hogy ránézzünk egy fájdalmas érzelemre.
Amit önállóan is megtehetünk, hogy egy adott hitrendszerre alkalmazzuk Byron Katie „A Munka” nevű módszerét, ami 4 kérdésből áll:
A 4 (+1) kérdés így hangzik:
- Igaz ez az állítás?
- Teljesen biztos lehetsz abban, hogy ez igaz?
- (Tudhatsz többet, mint Isten?)
- Hogyan reagálsz, amikor elhiszed ezt a gondolatot?
- Ki lennél enélkül a gondolat nélkül?
A módszer lényege, hogy felismerd, hogy sok gondolatod valójában nem az abszolút igazság, hanem csak egy vélemény és nézőpont. Ezek a hiedelmek pedig befolyásolják az érzéseidet és cselekedeteidet.
Ha kilépünk az egyéni nézőpontunkból, akkor képesek leszünk rálátni a valóságra és meglátjuk azt, hogy mennyi mindent elhittünk, ami nem volt igaz. Amint elkezdjük tudatosítani és érvényesíteni önmagunkban azokat a tulajdonságokat is, amit mások esetleg elutasítottak bennünk, akkor meglátjuk, hogy mennyire értékesek vagyunk valójában. Felfedezhetjük a valódi értékeinket és megtalálhatjuk azt, amiben igazán jók lehetünk és amiben ki tudunk teljesedni az életben.