A tiszta kapcsolódás és a fogyasztás alapú kapcsolódás különbsége

Vannak kapcsolódások, amelyek kölcsönösségre, egyenrangúságra és tiszteletre alapulnak. És vannak olyan kapcsolódások, amelyek hozzáférési vágyra és fogyasztásra épülnek.

A tiszta kapcsolódásban kölcsönös találkozás történik, a fogyasztás alapú kapcsolódás pedig a belső hiányok és szükségletek betöltésére irányul, sokszor olyan módon, amiben nincs tisztelet sem megbecsülés.

A fogyasztás alapú kapcsolódás lényege

A fogyasztás alapú kapcsolódásban az ember hozzáférést akar szerezni.
Lát valamit a másik emberben, amit értékesnek vél, de jellemzően nem látja az embert a teljes valójában.
A kapcsolódás célja a belső hiányérzetek és szükségletek betöltése, amelyhez sokszor jogosultságérzés is társul.
Vagyis: „ha vágyom rá, akkor jár nekem”.

Ez a jogosultságtudat az, ami a leginkább megkülönbözteti a tiszta kapcsolódást a fogyasztás alapú kapcsolódástól.
Hiszen az egyenrangú és tiszta kapcsolódásban nem jogosultság van, hanem tisztelet.

A fogyasztás alapú kapcsolódás gyakran tudattalan működés.
Az ember sokszor nincs tisztában azzal, hogy milyen módon kapcsolódik, egyszerűen csak kapcsolódni akar. Van egy szükséglet vagy vágy, ami képes átvenni az irányítást és az ember gyakran nem lát rá a saját viselkedésére.

Ilyenkor úgy működhet, mintha a másik ember ideje, figyelme, energiája, szeretete vagy jelenléte automatikusan járna neki.
De nem emberként, hanem erőforrásként látja a másikat, aki lehet szeretetforrás, figyelemforrás vagy az érzelmi megerősítés forrása.
Aki betöltheti a hiányérzeteket és megadhatja azt, amit az ember önmagában nem talál.

Aki fogyasztani jön és csak elvenni akar, gyakran nincs tisztában azzal, hogy mekkora terhet rak arra, akit erőforrásként akar használni.
Hiszen jellemzően nem is látja a másik embert a teljes valójában.
Csak annyit lát, hogy van benne valami, amire ő vágyik.

A fogyasztó ember kivetítheti másokra a belső hiányait és tőlük várja ezeknek a hiányoknak a betöltését.
Ha valaki nem kapcsolódik a saját belső forrásához, akkor gyakran kívülről akarja megszerezni azokat a dolgokat is, amit belül kellene felépítenie vagy amihez önmagában kellene visszatalálnia.

A fogyasztás alapú kapcsolódásban gyakran rejtett elvárások és feltételezések vannak.

Az ember sokszor olyan módon kapcsolódik, mintha a másik ember személyes tere nyitott terület lenne, ahová bármikor be lehet lépni.
Mintha a szeretet, a figyelem és mások energiája korlátlanul rendelkezésre állna.
Ezek viszont nem járnak automatikusan.

Egy ember belső tere, figyelme és energiája csakis az övé, ő maga rendelkezik vele.
Ő dönti el, hogy ki az, akit beenged és ki az, akit nem.

A tiszta kapcsolódások működése

A valódi tiszta kapcsolódás ott kezdődik, ahol a másikat nem megszerezni, nem használni és nem birtokolni akarjuk, hanem tisztelni és egyenrangúan találkozni vele.

A tiszta kapcsolódásban autonóm emberként látjuk a másikat.
Tiszteljük a figyelmét, az érzéseit, az önrendelkezési jogát, a határait.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a figyelme nem jár csak úgy.
Hiszen a másik ember energiája nem közös erőforrás, hanem egy olyan dolog, amihez tisztelettel és alázattal kell viszonyulni.

Aki tiszta szándékkal közeledik, az nem tekinti önmagát jogosultnak arra, ami csak önként és szabadon adható.
Nem nyomul, nem követelőzik, nem akaszkodik rá a másikra, nem próbálja bűntudattal, sértődéssel, érzelmi nyomással vagy manipulációval kikényszeríteni azt, amire vágyik.

A tisztán kapcsolódó emberben is lehetnek belső hiányok és szükségletek, hiszen mindenkiben vannak. Viszont képes felelősséget vállalni a saját vágyaiért és a hiányérzetekért, ezért a vágyból nem lesz automatikusan jogosultságérzés sem követelés.

A fogyasztói kapcsolódás szerint: „Nekem nincs, ezért neked adnod kell.”

A tiszta kapcsolódás szerint pedig: „Vágyom valamire, de nem elvenni akarom és nem követelem, hiszen a másik ember szabadsága szent.”

A tiszta kapcsolódásban van alázat.
Nem megalázkodás, hanem az a tudat, hogy a másik ember csak szabadon adhatja azt, amire vágyunk.

Aki tisztán kapcsolódik, képes felnőtt módon kezelni és tiszteletben tartani azt is, ha visszautasítást kap. A valódi tisztelet pedig akkor is tisztelet marad, ha az ember nem kapja meg, amire vágyna.

Miért nem működhet együtt a tiszta kapcsolódás és a fogyasztás alapú gondolkodás?

Amikor az ember egyenrangúan és kölcsönösségre épülve akar kapcsolódni, akkor a fogyasztás alapú gondolkodás egyszerűen nem kompatibilis vele.

Azok, akik tisztán kapcsolódnak egy ideig adhatnak figyelmet, de amikor a másik oldalon nem találkoznak tisztelettel, alázattal és megbecsüléssel, akkor egyszerűen határt húzhatnak.

És ilyenkor sokan nem értik, hogy ez miért történik.
Különösen, ha az adott ember alapvetően nyitott és szeretetteljes.
A nyitottság viszont nem jelent automatikusan határtalanságot.
Az pedig, hogy valaki szeretetteljes és empatikus nem jelenti azt, hogy átjáróházként működik.

Ha az ember azt tapasztalja, hogy nem tisztelik az idejét és az energiáját és csak elvenni akarnak tőle, akkor véget vethet a kapcsolódásnak. Egyszerűen azért, mert számára a kapcsolódás csak egyenrangú és kölcsönös lehet.

A szeretet alapú működés is megkövetelheti a határok tiszteletét.
Az empátia együtt járhat a határtartással és a kritikai gondolkodással.
A figyelem és a jelenlét pedig nem jár automatikusan.

A tudatosan kapcsolódó ember érzi, amikor nem tisztelik és amikor használni akarják.
És az ember ott tud igazán megnyílni, ahol szabadon tud kapcsolódni.
Ahol nem követelőznek és nem elvenni akarják azt, amit csak szabad akaratból lehet adni.

A tiszta kapcsolódás lényege:

Nem azért közeledem hozzád, mert meg akarok szerezni valamit tőled.
Hanem azért, mert tisztellek és látlak annak, aki vagy.
És amit adsz, azt értékesnek tekintem és megbecsülöm.