Az elköteleződés iránti félelem okai - és hogyan változtassunk rajta

Az elköteleződés iránti félelem az egyik leggyakoribb félelem, amit tapaszalhatunk az életünkben. Sokan úgy élik le az életüket, hogy soha semmi iránt nem köteleződnek el igazán. Sem a munkájukba sem kapcsolataikba sem önmagukba nem fektetnek 100%-os energiát és így nem is érnek el valódi mérföldköveket az életükben.

Az elköteleződés iránti félelem egyik leggyakoribb oka

Az egyik legmélyebb fájdalom, amit sokan hordoznak, az az érzés, hogy soha senki nem választotta őket igazán.

Talán egész életünkben azt tapasztaltuk, hogy senki nem állt ki teljes szívvel mellettünk, és így nem meglepő, hogy félünk az elköteleződéstől.

Talán titkon folyamatosan azt reméljük, hogy valaki majd végre minket választ, de közben félünk az elutasítás érzésétől ezért senki iránt nem köteleződünk el és nem is adjuk meg az esélyt arra, hogy valaki minket válasszon.

Ha az életünk során újra és újra azt tapasztaltuk, hogy senkinek nem vagyunk igazán fontosak, akkor egy mély hiányérzet alakult ki bennünk. Ez a hiányérzet pedig sokszor pontosan az, ami akadályozza, hogy bármibe teljes szívvel beleálljunk.

Lehet olyan érzésünk is, mintha látszólag mindent megkaptunk volna az életben, mégis ott van bennünk az érzés hogy soha senki nem köteleződött el irántunk igazán, inkább csak beletörődtek a létezésünkbe, nem pedig tudatosan döntöttek volna mellettünk.

Félelem önmagunk elvesztésétől

Sokan azért félnek az elköteleződéstől, mert félnek elveszíteni önmagukat – ami egyszer már megtörtént, azért félünk tőle. Ha azt tapasztaltuk, hogy választanunk kell önmagunk és mások között vagy le kell mondanunk önmagunk egy részéről, azért, hogy mások elfogadjanak, akkor az elköteleződésért túl nagy árat fizettünk.

Talán arra vágyunk, hogy végre önmagunkat választhassuk, de nem tudjuk hogyan tegyük ezt meg vagy milyen következményekkel kell számolnunk.

Felmerülhetnek bennünk ilyen gondolatok:

Mi van, ha elköteleződöm, és közben (újra) fel kell adnom önmagam?
Mi van, ha elveszítem a választási lehetőségeimet, és beleragadok valamibe, ami nem tesz boldoggá?
Mi van, ha később úgy érzem, hogy csapdába kerültem, és nincs kiút?

Az elköteleződés félelme gyakran múltbeli tapasztalatokból fakad. Talán olyan emberek iránt köteleződtünk el, akik nem viszonozták ezt, vagy úgy éreztük, hogy a szeretetért meg kell küzdenünk. Talán azt láttuk, hogy mások nem tudtak minket teljesen elfogadni, csak ha megfelelünk bizonyos elvárásoknak.

Ezek a tapasztalatok mély nyomot hagynak bennünk, és szabotálhatják a döntéseinket. Talán pont emiatt nem tudunk biztos döntéseket meghozni és nehézséget okoz elköteleződni bármi iránt. Hiszen ha a múltban sokszor rossz döntést hoztunk, és olyan emberek iránt köteleződtünk el, akik végül elutasítottak és nem értékeltek minket, akkor könnyen kialakulhat bennünk az a félelem, hogy mindig ez fog történni.

Az önmagunk iránti elköteleződés az igazi kulcs

Sokan arra vágyunk, hogy önmagunkat választhassuk – mielőtt másokat választanánk.

Ha először önmagunk iránt köteleződünk el és kialakítunk egy stabil személyiséget és egy stabil irányt az életünkben, akkor nem fogunk félni az elköteleződéstől mások iránt sem. Mert tudni fogjuk, hogy mi az, amire magabiztosan igent tudunk mondani.

És ami talán még fontosabb: ha önmagunkat választjuk, akkor többé nem az lesz a dilemma, hogy mások vajon minket választanak-e, mert már megadtuk önmagunknak azt az érzést, amire mindig is vágytunk: az összetartozás és a tartozok valahova érzését – amit korábban kívülről kerestünk.

Az elköteleződés következményei

Ha képesek vagyunk önmagunk iránt elköteleződni, akkor érkeznek meg azok az emberek az életünkbe, akik már tudatosan minket választanak és felismerik az értékünket. Ez azért történik, mert ha önmagunkban már megszületett a döntés és elhatározás, akkor törvényszerű, hogy kívülről is meg fog érkezni a tapasztalat.

Fontos felismerni, hogy nem fog mindenki minket választani – és nem is kell. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy mi az, amire igent vagy nemet akar mondani. Az értékünket nem az határozza meg, hogy hányan fogadnak el minket és hányan utasítanak el.

Az emberek tele vannak hiányérzetekkel és belső bizonytalanságokkal – sokszor még önmagukat sem tudják választani, nemhogy másokat.

A lényeg nem az, hogy mások milyen döntést hoznak, hanem hogy mi magunk milyen döntéseket hozunk.

Ha tudatosan önmagunkat választjuk és kialakítunk egy stabil belső középpontot, akkor már nem fogunk félelmet érezni az elköteleződéssel szemben.

Ha önmagunkhoz erősen kapcsolódunk- tehát önmagunk iránt elköteleződtünk – akkor is előfordulhat, hogy mindent megteszünk, mégis csalódunk emberekben. De ez a csalódás nem fog kibillenteni az egyensúlyból. Ha van egy belső stabilitásunk, akkor könnyebben elfogadjuk mások döntéseit, mert tudjuk, hogy nem rajtuk múlik a belső stabilitásunk sem az értékünk – hanem saját magunkon.