A spirituális tudás útja – önazonosság és belső fejlődés
A spirituális tudás felé vezető út mindenki számára egyedi, hiszen mindannyian máshol tartunk a fejlődési utunkon és más feladataink vannak.
A tanítók és a tanítások által kaphatunk tudást, de igazi tudásra akkor teszünk szert, ha végigjárjuk a hozzá vezető utat és nem csak elméletben értjük a tanításokat, hanem valós tapasztalataink vannak róla. A tapasztalásaink és megéléseink által érjük el azt a tudást, amit ténylegesen tudunk használni. Ehhez pedig elengedhetetlen a belső fejlődés, az önreflexió képessége és az önazonosság felépítése.
Belső fejlődés vagy mások tanításainak a követése
Ha szeretnénk még több tudásra szert tenni, akkor az egyik legkézenfekvőbb dolog, hogy keresünk olyan tanítókat, akik már elértek egy magasabb tudatszintet és követjük az ő tanításaikat. Mások tanításai inspirációt adhatnak a saját fejlődésünkhöz, rávezethetnek arra, hogy felfedezzünk igazságokat és más szemszögből nézzünk az életünkre. De mások követése nem fogja helyettesíteni a saját belső munkánkat. Mások tanításainak a követése akár még el is téríthet a saját utunkról, különösen ha egy az egyben átveszünk dolgokat, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk őket. A tudás akkor válik igazán a sajátunkká, ha vannak saját tapasztalásaink. Amíg ez nincs, addig csak elhinni tudunk dolgokat és arról nem tudhatjuk, hogy valóban igazak-e.
Minden emberben van valami egyedi tudás, ami különleges és amit csak ő adhat hozzá a világhoz. Ez a valódi esszenciánk, amit megoszthatunk másokkal. Ez a tudás nem mások követése által és nem is mások tanításainak a lemásolásából születik meg, hanem a saját belső munkánkból és az elhatározásunkból, amit az önismereti munkába fektettünk. Az önismereti út soha nem könnyű, de sokkal önazonosabb lesz az a tudás, amit a saját tapasztalataink által szerzünk, mintha csak készen megkapnánk a válaszokat.
Észrevenni a tanítást mindenben
Mindenhol körül vagyunk véve tanításokkal. Nemcsak a spirituális tanítók akik tanítanak, hanem minden tapasztalat és minden találkozás taníthat valamire.
Gyakran előfordul, hogy egyszerűen elsétálunk a tanítások mellett, anélkül, hogy észrevennénk őket. Ennek az egyik oka, hogy kialakítunk egy képet arról, hogy a tanításnak hogyan kellene érkeznie. Például, csak egy bizonyos személytől fogadjuk el, akit hitelesnek tartunk, másokat pedig ignorálunk. Miközben lehetséges, hogy fontos felismeréseket kaphatnánk azáltal, ha tudatosan figyelnénk a körülöttünk lévő embereket. Előfordulhat, hogy egy negatív tapasztalat, például egy csalódás az, ami rávezethet egy fontos felismerésre.
Milyen buktatókkal találkozhatunk a spirituális tudás felé vezető úton?
A spirituális tanítások esetében vannak olyan csapdák, amelyeket én is megtapasztaltam és ha már előre tudunk ezekről, akkor tudatosan el tudjuk kerülni őket. Az egyik ilyen csapda a tanítók (vagy tanítások) idealizálása.
Ha idealizálunk tanítókat, akkor azt tekintjük az egyetlen igazságnak, amit ők tanítanak, függetlenül attól, hogy az Univerzális szinten mennyire igaz. Vannak olyan spirituális tanítók, akik tényleg hatalmas tudás birtokában vannak, de ők is tévedhetnek. Az egyik ilyen tanító mondta egyszer:
„Ne bízz olyan tanítóban, aki azt állítja, hogy nála van az abszolút igazság és nem adja meg a lehetőséget arra, hogy ő is hibázhat.”
Ez a kijelentés is mutatja, hogy hiába van bármekkora tudásunk, soha nem leszünk az abszolút igazság birtokában. Mindig van hova fejlődni, mindig vannak magasabb szintű igazságok, amelyeket felfedezhetünk. Mindannyian csak részigazságokat ismerünk és annyi tudás birtokában vagyunk, amire a tudatossági szintünk képessé tesz.
Felfedezni a saját utunkat
Manapság sokan csak másokat követnek és nem köteleződnek el igazán a tudatossági fejlődés iránt. Lényegesen egyszerűbb másokat követni mint saját tapasztalatok útján tanulni. De nem azért jöttünk ide, hogy egyszerűen átnyújtsák nekünk a válaszokat, hanem azért, hogy felfedezzük a válaszokat.
Gyakori, hogy túl sokat figyelünk kifelé és túl keveset befelé. Ha folyamatosan csak kifelé figyelünk, akkor elveszhetünk az információk áradatában, talán azt sem fogjuk tudni, hogy kinek higgyünk, ki az, aki hiteles és kinek a tanításait kövessük. Ha befelé figyelünk, akkor találjuk meg a saját utunkat és a saját válaszainkat.
Előfordulhat, hogy azért figyelünk inkább másokra, mert önmagunkban nem bízunk és talán nem is tudjuk, hogy van egy belső tudásunk, amihez kapcsolódhatunk.
Ha elköteleződünk önmagunk és a belső fejlődés iránt, akkor sokkal mélyebb tudásra szert tehetünk mint amit kívülről, másoktól kaphatunk meg. Az önismereti út bátorságot igényel és tele van kihívásokkal – felfedezővé kell válnunk és meg kell tanulnunk tudatosan szembenézni a belső akadályainkkal. Minden egyes akadály, amit meghaladunk, újabb tapasztalatokkal gazdagít minket. Ezek a tapasztalások alakítják ki azt a stabil, magabiztos tudást, ami egész életünkben velünk marad és minden helyzetben támogat az utunkon. És ami talán a legfontosabb: többé nem kell külső véleményekre hagyatkoznunk, mert egy olyan belső iránytűvel fogunk rendelkezni, amely biztosan vezet minket az életünkben.
