Hogyan válhat az elfojtott erő integrált erővé?

Az erőt alapvető belső tulajdonságként kezeljük. Ugyanakkor az erőnk megnyilvánulását befolyásolhatják a környezetünk elvárásai és a tanult mintáink.
Már korán megtanuljuk, hogy melyek azok a viselkedések, amelyek elfogadottak, és melyek azok, amelyek ellenállást, kritikát vagy visszautasítást váltanak ki.

Amikor az erőnk ellenállást vált ki

A környezetünk nem mindig jutalmazza azt, ha erősek vagyunk.
Van olyan erő, amely nem agresszív és nem is romboló – mégis fenyegetőnek hat.

Az a fajta belső erő, amely jelenlétet, önazonosságot és autonómiát hordoz, gyakran már a puszta létezésével is felborítja a környezet megszokott dinamikáit.

Ilyenkor az erő nem azért lesz fenyegető, mert „rossz”, hanem, mert tükröt tart és túl sokat mutat meg.

Láthatóvá teszi mások bizonytalanságát vagy a saját elfojtott részeiket és rejtett rivalizálás indulhat el.
Egy stabil belső erő mellett más emberek kisebbnek érezhetik magukat, nehezebben tudják fenntartani a szerepeket és nehezebb elrejteni a belső hiányokat.

Az erős férfiak és az erős nők is gyakran találkoznak azzal, hogy az erejük problémát jelent mások szemében.
Ez nem feltétlenül nyílt elutasításon keresztül érkezik, hanem sokkal inkább burkolt formában jelenik meg:

• lebeszélnek dolgokról,
• elbizonytalanítanak,
• túlzottan beavatkoznak és mindent „jobban tudnak”,
• „kicsiben” akarnak tartani,
• összezavarnak,
• dönteni akarnak helyettünk.

Ha folyamatosan ezeket az üzeneteket halljuk, akkor idővel már nem kívülről érkeznek, hanem belső monológgá válnak.

Az erőnk elfojtása

Az elfojtott erő nem tűnik el, de nem talál csatornát a kifejeződésre.

Viselkedésszinten ez gyakran kodependens és túlzottan alkalmazkodó mintákhoz vezet: megtanuljuk, hogy mindig mások igényeire kell figyelni, minden konfliktust kerülni kell és a saját határaink elmosódnak vagy megszűnnek.

Ilyenkor valaki kívülről gyengének tűnhet, de közben belül ott van az elfojtott erő.

Ez a belső ellentmondás pedig különösen megterhelő.
A meg nem élt erő ugyanis feszültségként, frusztrációként vagy egyszerűen iránytalan energiaként van jelen.

Mivel az erő nem tud megnyilvánulni, ezért nem válik teremtő minőséggé vagyis nem tudjuk hasznosítani.

A Király és Királynő archetípus ébredése

A Király archetípus a férfiban az integrált erő, a belső rend, a felelősségvállalás és az iránymutatás minőségét hordozza.
A Királynő archetípus a nőben az integritás, önazonosság és szuverenitás.

Ez egy olyan belső állapot, amelyben kapcsolatban állunk a saját belső erőnkkel, képesek vagyunk önálló döntéseket hozni, határokat húzni és megtartani és tudatosan jelen lenni a saját életünkben.

Integrált formájában a Király archetípus nyugalmat, stabilitást és biztonságot sugároz.
Nem kontrollál, nem rivalizál és nem él vissza az erejével.
A jelenléte rendezett, körülötte a dolgok struktúrát kapnak.

Amikor azonban ez az archetípus nem tud egészségesen kialakulni vagy hosszú ideig elfojtás alatt volt, akkor torz formákban jelenhet meg.

A Király archetípus torz formái:

A hiányos király nem fér hozzá a saját belső autoritásához. Külső megerősítésre szorul, bizonytalan a döntéseiben és gyakran másokra ruházza át a felelősséget. Nem azért, mert gyenge lenne, hanem azért, mert nem fér hozzá az erejéhez.

Az árnyék király az elfojtott erő torz megnyilvánulása. Kontrollálóvá, hatalommániássá vagy passzív módon manipulatívvá válhat. Ez nem a valódi erő, hanem a félelem attól, hogy az ereje kicsúszik a kezei közül. Az árnyék itt nem rosszat jelent, hanem tudattalan működést.

A túlműködő király ezzel szemben túlkompenzál. Folyamatos teljesítménnyel, irányítással vagy túlzott felelősségvállalással próbálja fenntartani a kontrollt. Látszólag erős, valójában viszont kimerült és mindig fenyegetve érzi a hatalmát.

Ezek a formák gyakran hosszú ideig stabilnak tűnhetnek, főleg akkor, ha a környezet alkalmazkodott hozzájuk.

A Királynő archetípus

A Királynő archetípus a megtartó jelenlét, a belső érték és az élethez való mély kapcsolódás minőségét hordozza. Azt a minőséget képviseli, ami összekapcsolja a belső és a külső világot, az érzelmit és a szellemit, a láthatót és a láthatatlant.

A Királynői minőség nem az alkalmazkodásból és alárendelődésből él, hanem egy belső integritásból működik.

A Királynő archetípus torz formái:

A hiányos királynő nem fér hozzá a saját belső erejéhez mert elveszítette a kapcsolatot a belső középpontjával. Kapcsolatokon, visszajelzéseken és gondoskodáson keresztül próbálja megélni a létjogosultságát. Gyakran túlságosan alkalmazkodik, önfeláldozó vagy láthatatlanná válik, mert nem hiszi el, hogy pusztán a létezése is elég.

Az árnyék királynő az elfojtott érzelmi és teremtő erő torz kifejeződése. Manipulatívvá vagy érzelmileg zsarolóvá válhat, gyakran a gondoskodás vagy sérülékenység álarca mögé rejtve a kontrollt. Valamint hideg, elérhetetlen és ítélkező is lehet.

A túlműködő királynő túlkompenzálással próbálja fenntartani az egyensúlyt. Folyamatos gondoskodással, érzelmi jelenléttel, mások terheinek átvételével igyekszik nélkülözhetetlenné válni. Látszólag erős és megtart mindent, valójában azonban kimerült és attól fél, hogy ha megállna, akkor minden szétesne körülötte.

Az integrált Királynő minősége

Az integrált Királynő tudja, hogy ki ő, és ezt nem kell bizonyítania.
Az értékét nem a szerepekből, kapcsolatokból vagy visszajelzésekből szerzi, hanem a belső stabilitásból.
Képes a gondoskodásra és megtartásra úgy, hogy közben megtartja önmagát is és képes nemet mondani anélkül, hogy bűntudatot érezne.

Az integrált Királynő teret tart.
A jelenléte stabilizáló: mellette mások is megnyugodnak, mert érzik, hogy van rend és van elfogadás.
Nem irányítja az életet, hanem együtt áramlik vele, tudja, hogy mikor kell lépni és mikor várni.
Az intuíciója csendes belső tudásként működik.
Nem manipulál az érzelmekkel, nem áldozza fel önmagát a kapcsolódásért.

Az integrált Királynő képes a befogadásra és az adásra egyaránt.

A Király és a Királynő archetípusai nem szerepek, hanem belső erőminőségek, amelyekhez vagy hozzáférünk vagy tudattalanul működtetjük őket.

Amikor nem vagyunk kapcsolatban velük, az erő nem tűnik el – csak torz formákban jelenik meg, döntéseinkben, kapcsolatainkban és abban, ahogyan önmagunkhoz viszonyulunk.

Ezek az archetípusok segítenek felismerni, hol adjuk át az erőnket és hogyan próbáljuk pótolni azt, ami valójában belülről hiányzik.

Ezeknek az archetípusoknak a megismerése önismereti térképként működik. Segít felismerni, hogy hol működik az erő hiányban, hol árnyékban és hol túlkompenzálásban.
Ezáltal láthatóvá válik, hogy mi az, amin dolgozni lehet, annak érdekében, hogy az erőnk ne ellenünk, hanem értünk dolgozzon.