Empata vagy empatikus? – Mit jelent empatának lenni?

Az empata és empátia alatt sokan ugyanazt értik, de fontos megkülönböztetni a kettőt, hiszen nem ugyanazt jelentik.

Az empaták azok, akik magas szintű érzékenységgel rendelkeznek. Egy empatának különleges érzéke van arra, hogy mások érzéseit, hangulatát és érzelmi fájdalmait érezze és át is vegye. Egy empata úgy működik, mint egy „érzelmi szivacs”.

Viszont attól, hogy valaki empata, még nem jelenti automatikusan azt, hogy empatikus is.

Az empátia a másik ember érzéseinek megértése és együttérzése. Az empátia tudatos figyelmet, jelenlétet és érzelmi érettséget kíván.

Sok empata nem szimpatizál mások érzéseivel és nem feltétlenül érti őket. Egyszerűen egy tudattalan energetikai minta alapján működik: átveszi az érzéseket és sok esetben kiszolgáltatottnak érzi magát az érzésekkel és a külvilággal szemben.

Hogyan alakul ki az empata érzékelés?

Az empata érzékelés a legtöbb esetben akkor alakul ki, ha egy olyan közegben nevelkedtünk, ahol nem éreztük magunkat teljesen biztonságban vagy volt valaki a környezetünkben, aki kiszámíthatatlan volt, ezért kifejlesztettük a „hiper-ráhangolódás” képességét, amivel azonnal észlelni tudjuk a veszélyforrásokat és el tudjuk kerülni ezeket a helyzeteket vagy fel tudunk készülni rájuk.

Az empatáknál gyakori, hogy mindenhol a „problémás” embereket találják meg, mindig a negatív dolgokra helyezik a fókuszt és mindig a lehetséges fenyegetéseket keresik. Még akkor is, ha nincs konkrétan fenyegetettség. A kezdeti tapasztalataik viszont folyamatosan működnek a háttérben, ezért nem tudják elvonni a figyelmüket a negatív dolgokról vagy a problémás emberekről. Ez számukra olyan érzés lenne, mint hátat fordítani az égő háznak.

Az empaták jellemzői

Az empatákra jellemző, hogy mindent saját magukra vetítenek. Ha a környezetükben valakinek negatív érzései vannak, pl. ingerült vagy dühös lesz valaki, akkor automatikusan azt érzik, hogy ők a hibásak. Ez sok esetben egyáltalán nem igaz, egyszerűen csak az empatáknál nem alakultak ki stabil én-határok, ezért hajlamosak mindenért önmagukat hibáztatni és mindent automatikusan magukra vesznek.

Empatának lenni önmagában nem kiváltság. De egy jó alapot ad arra, hogy érzelmileg fejlődjünk és megtanuljuk az érzelmek tudatos kezelését.

Tulajdonképpen ami az empatáknak a hátránya az egyben az előnye is. Ugyanis rendelkeznek egy olyan beleérző képességgel, amivel mások nem. Ezt a beleérző képességet pedig lehet fejleszteni és tudatosan használni. Ugyanakkor ott van mögötte sok érzelmi fájdalom is – beleértve az, amit másoktól átvettek – amit szükséges feldolgozni. Fontos lépés az én-határokat is kialakítani. Amíg ez nincs meg, addig az empaták érzelmi világa egy káosz lesz.

Az empatáknál gyakori, hogy teljesen azonosulnak mások szenvedés-történeteivel és szeretnének megmenteni másokat, azáltal, hogy átveszik a szenvedésüket. Ebben a dinamikában az a legnagyobb probléma, hogy figyelmen kívül hagyja a szabad akaratot és mások felelősségvállalását. Előfordul, hogy az empaták a lelki szemetesláda szerepet kapják, az emberek egyszerűen átadják nekik minden érzelmi terhüket és az összes felelősséget – ami miatt még inkább tehernek élik meg az érzékenységüket.

Mivel a figyelmük folyamatosan a negativitáson van és át is veszik mások negativitását és fájdalmait, ezért energetikailag túlterhelődnek és kimerülnek. Van, hogy kerülik az embereket, mert azt érzik, hogy mások folyamatosan lehúzzák őket. Hozzáteszem, azért lehet könnyedén lehúzni az empatákat, mert nem rendelkeznek én-határokkal, ezért mindent és mindenkit beengednek az energiájukba. Az energetikai rendszerük olyan, mint egy átjáróház. Ezért aztán nem csoda, hogy nagyon gyorsan kimerülnek az emberek közelében.

Az empatáknál az egyik legnagyobb nehézség, hogy mivel mindent éreznek, ezért nehéz megkülönböztetniük, hogy mi az, ami a sajátjuk és mi az, ami másoké. Ez a működés akkor tud változni, ha stabil én-határokat alakítanak ki, valamint kialakítják a belső biztonság érzését is és tudatosítják, hogy mások érzéseiért nem kell felelősséget vállalniuk.

Érzékenység vagy keménynek lenni?

Empataként azt érezhetjük, hogy az érzelmek csak szenvedést okoznak, ezért fontos tudatosítani, hogy milyen jelentést társítottunk az érzelmekhez és alapvetően az érzékenységhez. Ha csak negatív jelentéseket társítunk az érzékenységhez, akkor nem látjuk meg benne az erőt és a pozitív oldalt. Az érzékenység és az érzékelés nem rossz dolog és nem is gyengeség. Ha tudatosan dolgozunk az érzelmek feldolgozásán és kifejlesszük az empátia képességét is, akkor ez a fajta beleérző képesség egy óriási előnnyé válhat.

Egy empata számára a keménység és érzéketlenség nem járható út, hiszen ez olyan lenne, mint elzárni a csapot, amiből az életenergia jön.

Az érzékenység a természetes állapotunk. Viszont egy olyan világban élünk, ahol az emberek elidegenedtek az érzéseiktől, ezért nem értékelik az érzékenységet, sőt gyengeségnek is tartják azt. Miközben már alapvetően az is bátorságra vall, ha valaki mer érezni.

Az érzéketlenség és a keménység nem az erőt mutatja. Nem abban mérjük az erőt, hogy ki tudja erősebben elfojtani önmagát. A valódi erő az, ha bátran merjük vállalni az érzelmeinket és bátran ki is fejezzük azokat.

Érző lények vagyunk, az érzéseink tesznek azzá, akik vagyunk.

Az érzelmeink a belső iránytűnk – megmutatják a helyes irányt és a belső igazságunkat. Aki nem kapcsolódik az érzelmeihez, az nem kapcsolódik igazán sehova – sem önmagához, sem másokhoz sem a világhoz. És mivel nem kapcsolódik sehova, ezért azzal sincs tisztában, hogy milyen hatással van másokra.

Az érzékenység sokszor érződhet tehernek – főleg egy érzéketlen világban – de az érzékenység és az érzékelés egy olyan tulajdonság, amire szükség van.

Az empaták és az érzékenyek szerepe

Az érzékeny emberek jelentik a választ a világ érzéketlenségére. Rámutatnak arra, hogy elidegenedtünk az érzéseinktől és szükséges, hogy visszakapcsolódjunk az érzéseinkhez.

Az érzékeny emberek előhozhatják másokban az elfojtott érzéseket és pont ez a cél. Hiszen ezáltal a felszínre kerülnek azok az érzések, amelyeket tudatosítani kell, ahhoz, hogy változzunk. A változást pedig nem lehet elkerülni. Az empaták és az érzékenyek arra tanítanak, hogy vállaljuk fel az érzéseinket és az érzékenységünket.

Egy empatának különösen fontos megtanulnia, hogy hogyan használja tudatosan az érzékenységét és az érzékelő képességét. Ez a tulajdonság ugyanis elképesztő előny lehet például a segítő szakmákban. De még ha nem is a segítés a célunk, az érzékenység továbbfejleszthető és magas fokú intuíciót tudunk elérni általa. Az intuíció pedig bármilyen területen előnyt jelent. Akinek magas szinten működik az intuíciója, az könnyebben és önazonosabban tud döntéseket hozni, hiszen erősen kapcsolódik önmagához. Az intuíció lényegében a belső iránytűnk, ez mutatja a helyes irányt az életben.

Akkor élünk igazán és akkor tudunk kibontakozni az életben, ha kapcsolódunk önmagunkhoz, az érzéseinkhez, a lélek-energiánkhoz. Az empaták esetén ez a kapcsolódás már adott, viszont az érzelmi sérülések és fájdalmak miatt gyakran a körülményeik áldozatának érzik magukat. A kiszolgáltatottság és tehetetlenség érzése akkor fog változni, ha az érzelmi sérüléseket helyreállítjuk.

Az empaták akkor fedezhetik fel az igazi erejüket, ha megtanulják tudatosan irányítani a fókuszt, tudatosan megélik és feldolgozzák a saját érzelmeiket és kialakítanak egy stabil én-képet. Az én-határok meghúzása is fontos annak érdekében, hogy ne érzelmi szivacsként működjünk, ami mindent magába szív.

Az empaták számára az érzelmi munka kulcsfontosságú, hiszen az érzékenységükön nem tudnak változtatni – és nem is kell. Azt szükséges elsajátítaniuk, hogy ezt hogyan használják az előnyükre és akár mások segítésére is.