Amikor a szeretet határt húz

A szeretet nem azt jelenti, hogy határok nélkül élünk.
Épp ellenkezőleg: a szeretethez sokszor nagyon erős határok tartoznak.

A szeretethez szükséges a tudatosság is.
Nem mindenkinek megnyílni.
Nem adni ott, ahol eltaposnak.
Hanem oda áramoltatni a szeretetet, ahol van befogadóképesség, önreflexió, felelősségvállalás és emberség.

Van, aki a szeretetre nem nyitottsággal válaszol, hanem ellenállást vagy feszültséget kelt benne. És akár bántással is reagálhat.

Amikor a szeretetre bántás a válasz

Mindenki azt tudja adni, ami benne van.
És akiben feldolgozatlan negatív érzelmek, rosszindulat és hiányérzetek dolgoznak, az abból fog adni.
Még akkor is, ha szeretettel találkozik.

Azok számára, akik szeretetből működnek, az egyik legfájdalmasabb tapasztalat, amikor nem nyitottságot kapnak, hanem bántást.
Pedig csak adni akartak.
Csak szeretni akartak.
A másik mégis támad, rombol és csak elvenni akar.

Egy ilyen fájdalom után könnyű bezárni.
Könnyű azt mondani, hogy „akkor inkább nem adok”, „inkább nem nyílok meg”, „inkább nem szeretek”.
De ez valójában azt jelentené, hogy mások sötétsége eltérített minket a saját fényünktől. És ezt nem érdemes odaadni nekik.

Nem mindenki képes befogadni a fényt.
A fény ugyanis láthatóvá is tesz mindent, ami a sötétben van.
És aki nem hajlandó szembenézni a saját árnyékával, abban a másik fénye felerősíti mindazt, amit önmagában elutasított.
Ebből lehet a kivetítés és a bántás.
És az, amikor valaki nem önmagán dolgozik, hanem másokon vezeti le a saját sötétségét.

A szeretet nem jelenti azt, hogy mindent tűrni kell.
Nem kell odafordítani a másik orcát is.
Nem kell ott maradni, ahol bántó módon viselkednek.
Aki bántani akar, azt ott lehet hagyni a saját árnyékában.

A szeretet akkor tud tisztán működni, ha azok felé áramoltatjuk, akik képesek megbecsülni, befogadni, és nem eltaposni azt, amit adunk.

Aki bántással reagál a szeretetre, az valójában semmit nem old meg.
Nem lesz sem jobb sem több attól, hogy a másikat sebzi.
Csak még mélyebben beleragad azokba az érzésekbe, amelyekben alapvetően is benne volt.

Kontroll vagy szeretet?

Azok, akik szeretetből működnek hajlamosak azt feltételezni, hogy mások is pontosan ugyanúgy kapcsolódnak, mint ők.

Gyakran alapértelmezettnek veszik, hogy:

• a másik is kapcsolódni akar,
• a másik is tiszta szándékú,
• a másik is képes szeretni.

Ez azonban nem alapértelmezett működés.
Ez egy belső állapot, amire nem mindenki képes.

Sokak számára ugyanis a kapcsolódás:

• kontroll,
• manipuláció,
• játszmázás,
• érzelmi kihasználás.

Vannak, akik nem értik a szeretet valódi jelentését, számukra a szeretet:

• kötődés,
• függés,
• hatalom,
• vagy egy „szerep” amit felvesznek.

És amikor szeretetet adunk, akkor ők ezt:

• manipulációs lehetőségként látják,
• eszközként használják,
• gyengeségként értelmezik.

Ahogyan elválik egymástól a két működés:

Akik szeretetből működnek, kapcsolódni akarnak.
Akik kontrollból működnek, használni akarják a kapcsolatot.

Azok, akik játszmákból működnek, gyakran azt hiszik, hogy:

• a szeretet = gyengeség
• a sebezhetőség = kiszolgáltatottság
• a nyitottság = naivitás

Miközben a szeretet mögött is lehet határ.

A szeretet határai

A szeretet nem azt jelenti, hogy hozzáférést adunk bárki számára.
A szeretetből működő emberek gyakran ott csúsznak el, hogy azt gondolják, a szeretet mindent eltűr és mindent megenged.
De a szeretet nem a határnélküliséget jelenti.

Hiszen elérkezhet egy pont, ahol a szeretet megszűnik irányulni valaki felé és a kapcsolat tere energetikailag lezárul.

A szeretethez való hozzáférést ugyanis ki kell érdemelni tudatossággal, tisztasággal és felelősségvállalással.

Ha a szeretetnek nincsenek határai, akkor megnyílik a tér a visszaélésre.

A szeretet, mint „aranybánya”

Az aranybánya (a szeretetből működő ember) sokszor azt feltételezi, hogy a másik is felismeri az értékét és tisztelettel fordul felé.

Egy ilyen ember:

• nem felszínes
• valóban és igazán mélyen tud szeretni
• nem mindenki számára hozzáférhető
• értéket hordoz

De ha:

• nincs védelem
• nincs határ
• nincs tudatosság

Akkor jönnek azok, akik:

• nem kölcsönösséget akarnak,
• nem tisztelettel fordulnak felénk,
• hanem elvenni és kihasználni akarnak.

A „fosztogatók” működése

Az ilyen ember:

• nem a kapcsolatot és nem a teljes értéket látja,
• hanem a hasznot és a lehetőséget.

Amikor egy „aranybányával” találkozik:

• érzi az értéket,
• de nem tud tiszta módon kapcsolódni hozzá.

Ezért nem kapcsolódik, hanem használni akarja.

A fosztogató csak azt látja, hogy „itt van valami, amit meg lehet szerezni”.

A szeretetből működő embereknek fontos megérteni: nem az a cél, hogy bezárjuk az aranybányát, hanem hogy ne legyen kifosztható.
Ezért szükséges a határhúzás.

Mi jelent a határhúzás a gyakorlatban?

• nem adunk hozzáférést bárkinek,
• figyeljük, hogy ki hogyan bánik azzal, amit adunk,
• és ha valaki visszaél a bizalommal és a szeretettel, akkor korlátozzuk vagy lezárjuk a hozzáférést.

Amikor a szeretet marad, de a kapcsolat véget ér

Lehet valakit szeretni úgy, hogy nem adunk neki hozzáférést és nem lehet része az életünknek.

Egy szentélybe sem engedjük be a rendbontókat.
Aki nem tud tisztán jelen lenni, az nem lehet jelen.

Ez nem azt jelenti hogy gyűlölni kell, hanem egyszerűen csak azt, hogy nem léphet be.
Mert nem kompatibilis a térrel.

Nem mindenki van örökre kizárva, de a belépés feltétele a tisztelet, a felelősségvállalás és a tudatosság.

A szeretet, mint tiszta tér

A szeretet nem csak:

• érzelem,
• kedvesség,
• és jó szándék.

Hanem egy tér, egy minőség, egy működés.

És ennek a térnek vannak „törvényei”:

• tisztelet,
• jelenlét,
• őszinteség,
• kölcsönösség.

A kölcsönösség törvénye

A szeretet terében kölcsönösség van.
Vagyis mindkét fél a kapcsolódás felé mozdul.

Ha az egyik:

• ad,
• nyitott,
• jelen van.

a másik pedig:

• bánt,
• rombol,
• kihasznál.

Akkor az nem kölcsönös kapcsolat, hanem kihasználás.
A szeretet tere pedig nem kompatibilis a bántással és a kihasználással.

A szeretet épít, a bántás rombol.
Ez a kettő nem tud együtt létezni ugyanabban a minőségben.

Amikor bántás lép be a szeretet terébe, akkor a tér integritása megtörik.

Mi történik ilyenkor valójában?

A szeretet áramlása alapból:

• nyitott,
• kapcsolódó,
• kiterjedő.

De amikor bántás lép be, akkor megjelenik egy törés a térben.

Ez a törés lehet:

• tiszteletlenség,
• manipuláció,
• támadás,
• érzelmi rombolás.

És ilyenkor nem az történik, hogy „eldöntjük”, hogy nem szeretünk tovább.
Hanem az, hogy az áramlás nem tud folyamatos maradni.
Mert a kapcsolat tere megsérült.

Amikor a szeretet áramlása megszűnik egy kapcsolatban, akkor kezd igazán láthatóvá válni, hogy mi volt ott valójában.
Legfőképpen, hogy ki volt, aki mindvégig tartotta a teret.
Van, aki ilyenkor érzi először az ürességet.
Azt is hogy mi az, amit kapott, mi az, amit kihasznált és amit nem értékelt.
És hogy mi az, amire bántással válaszolt.

Amikor a szeretet áramlása megszűnik, akkor derül ki, hogy nem volt kölcsönösség.
És ha a szeretet egyoldalúan áramlik, az hosszú távon nem fenntartható.

Milyen lenne a tiszta kapcsolódás?

A szeretet tere olyan, mint egy tűz, amit folyamatosan táplálni kell.
Mindkét fél részéről.

• őszinteséggel,
• figyelemmel,
• jelenléttel,
• felelősséggel.

Ha az egyik fél folyamatosan táplálja a tüzet, a másik pedig csak melegedni jár oda, akkor az nem egyensúly.

Senkinek nem feladata egyedül életben tartani a tüzet.
Ezt a tüzet együtt kell táplálni.
Ez tartja meg a teret.

A szeretet nem marad ott, ahol nem táplálják, ahol megsértik és ahol egyedül kell életben tartani.
A szeretet tovább áramlik.
Oda, ahol van tere.
És ahol viszonozzák.