Amikor az élet tanítana, de nem tanulunk

Az élet – az Univerzum – célja a tanulás, a folyamatos fejlődés.
Mindenki tanulni van itt, ez akkor is így van, ha nem szeretnénk elfogadni.
Mindenhol körülvesznek a tanítások, csak éppen nem ismerjük fel, nem fogadjuk el, talán még azt is gondoljuk, hogy nem kell tanulnunk.

Senki nem tudja elkerülni a tanulást, mégis sokan próbálkoznak vele.
Amikor a végtelenségig ismételjük ugyanazokat a mintákat az életünkben és nem változtatunk amikor szükséges lenne, akkor az élet magasabb szintre emeli a tanítást.
Ez pedig sok esetben már nem finoman érkezik, hanem olyan helyzeteken keresztül, amelyekben már nem lehet tovább elkerülni a felelősségvállalást.

Amikor a tanítás rejtett módon érkezik

Vannak olyan tanítások az életben, amelyek nem olyan egyszerűen ismerhetőek fel.
Először talán nem is látjuk tanításnak.
Nem gondoljuk, hogy „tesztel” az élet.
Nem sejtjük azt sem, hogy következményei lesznek, ha nem tanulunk.

A tanítás nem véletlenül érkezik álruhában, hiszen ebben az esetben pont az a cél, hogy ne legyen egyértelmű.

A tanítás nem csak tanítói térben történik, nem csak akkor van jelen amikor ki vannak mondva a szerepek, hogy ki a tanító és ki a tanítvány.
Van, amikor a tanítóból lesz tanítvány.
És van, amikor a tanítvány is tanító lesz.

Ha csak meghatározott szerepekben tudunk gondolkozni, akkor gyakran nem vesszük észre a tanítókat és magát a tanítást sem.

Különösen akkor igaz ez, amikor azt gondoljuk, hogy valaki „alattunk áll”, miközben ő van a tanító szerepben.

Miért olyan nehéz felismerni a tanítást?

Sokan nem úgy tekintenek az életre, mint egy tanulóterep.
Nem tartják fontosnak a fejlődést és nem a fejlődés az elsődleges céljuk.
Sokan azt tekintik fontosnak, hogy a vágyaikat és a szükségleteiket valamilyen módon megkapják.

Ahhoz pedig, hogy észrevegyük a tanításokat, arra van szükség, hogy kilépjünk a megszokott gondolkodási keretekből.

Ez pedig azért nem könnyű, mert rendszerint nem azt kérdezzük, hogy:
„Mit tanulhatok ebből a helyzetből?”
hanem inkább azt, hogy:
„Milyen hasznom lesz ebből a helyzetből?”

A tanulás elutasítása és az autoritás leértékelése

Van, amikor azért nem ismerjük fel a tanítást, mert már alapvetően elutasítjuk a tanítás forrását.
Sokan előre meghatározzák, hogy kitől fogadják el a tanítást és kitől nem.
Ki az, akit elfogadnak autoritásnak és ki az, akit nem.

Mi történik, amikor valaki nem fogadja el az autoritást és nem hajlandó tanulni?

Nézzünk erre egy példát:

Adott egy férfi, aki nem tudja elfogadni a női autoritást.

Amikor női autoritással találkozik:

• nem egyenrangúként viszonyul hozzá,
• nem ismeri el az autoritását,
• és fölérendelt pozícióba helyezi magát.

A férfi számára a nő nem lehet autoritás, hiszen „csak egy nő.”
Ez a működés pedig folyamatosan konfliktushelyzetekbe sodorta már a munkájában is.
A női vezetőkkel szemben lekezelő vagy versengő hangnemet vesz fel.
A nők pedig érzékelik a lenézést, a hatalmi dinamikát, és hogy csak akkor kapnak teret, ha harcolnak érte.
Ezért a férfi – akaratlanul is – mindig kihívja maga ellen a nőket.
És közben sokszor tanácstalan és nem érti, hogy„mi baja a nőknek?”

A nők folyamatosan harcolnak vele az egyenrangúságért.
A férfi pedig értetlenül áll a helyzet előtt, hogy miért harcolnak mindig vele.

A férfi számára a tanítás az egyenrangúság és a női autoritás elismerése lenne.
Nemcsak szavakkal, hanem a viselkedésében is.

Amikor a tanítás fokozódik

Vannak olyan élethelyzetek, amikor a tanítás már annyira erősen érkezik, hogy egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Gyakran ez olyan módon történik, hogy egy konkrét esemény vagy ember minden addigi tudattalan mintát egyszerre „beaktivál”.
Minden a felszínre kerül, amivel egészen addig nem néztünk szembe és ami még nem vált tudatossá.

Hogyan fokozódhat egy tanítás?

Ha maradunk a fenti példánál, az említett férfi esetében előfordulhat, hogy egy fontos tanítás pontosan egy nőn keresztül fog érkezni az életébe.
A kapcsolat pedig előhozza az összes tudattalan érzést, meggyőződést és mintát.
Ez a tanítás érkezhet egy lelki kapcsolódás vagy erős érzelmi kötődés, pl. szerelem formájában is.

A tanulási folyamat pedig így nézhet ki:

1. Megérkezik egy élethelyzet vagy konfliktus.
Az élet hoz egy helyzetet, ami felhívja a figyelmet valamire, pl.: arrogancia, felelősség hárítása, bátorság hiánya, önértékelés hiánya, érzelmi éretlenség, elkerülő működés, stb.

2. Az egó ellenáll.
Az egó nem a fejlődést választja, hanem a túlélést. Ilyenkor jön:

• menekülés
• harc
• védekezés
• racionalizálás

3. A tanítás nem integrálódik.
A helyzet lezárulhat külsőleg (pl. szakítás, konfliktushelyzet megszűnése), de belső szinten nincs lezárva.

4. Megjelenhet a fixáció vagy a rumináció.
Érzésekben, gondolatokban újra és újra visszatérünk a lezáratlan élethelyzethez.

A fixáció sokszor nem a ragaszkodás jele, hanem egy befejezetlen tanításé.
A lélek érzi, hogy valamit elkerültünk.

Nem feltétlenül tudatos szinten, de ott van egy belső érzés:

• „Nem voltam őszinte.”
• „Nem álltam ki magamért.”
• „Megfutamodtam.”
• „Nem néztem szembe vele.”

Emiatt a történet nem tud lezárulni.
Mintha az élet azt mondaná:

„Itt valami nem lett kimondva.
Itt valami nem lett felismerve.
Menjünk vissza még egyszer.”

A fixáció működhet úgy, mint egy gravitációs mező.
Nem engedi el az embert, mert a rendszer energetikailag még nincs kiegyensúlyozva.
Ha a tanítás megérkezik, akkor ez a mező megszűnik.

A tanítás lehet egyszerűen csak egy felismerés, például:

• „Itt gyáva voltam.”
• „Itt nem voltam őszinte.”
• „Itt menekültem.”

A fixáció oka lehet egy el nem ismert belső igazság.

A minta ismétlésének következményei

Amikor valaki makacsul ugyanabban a mintában marad és nem hajlandó változtatni a nézőpontján sem felelősséget vállalni, akkor rendszerint az történik, hogy a tanítás magasabb fokozatra kapcsol.

Az élet nem hagyja abba a tanítást, csak erősebb eszközökhöz nyúl.

Sokan azért nem veszik észre a tanításokat, mert fölé helyezik magukat annak, ami történik.
A tanítás viszont addig ismétli önmagát, amíg meg nem értjük, hogy mi az, amit meg kell tanulni.

Amíg nem tanulunk, addig az élet ugyanazt a leckét hozza elénk, csak új környezetben, új szereplőkkel.