A félelem mélyebb rétegei – és hogyan induljunk el a szeretet felé?

Sokszor észre sem vesszük, hogy minden döntésünket a félelem irányítja.
A múltbéli emlékek, csalódások és fájdalmak határozzák meg az életünket és észrevétlenül újra meg újra ugyanazokat a mintákat ismételjük.

Van, amikor annyira belemerülünk a félelmekbe és a kételyekbe, hogy már észre sem vesszük mi van ezeken kívül. Egyszerűen elsétálunk a jó dolgok mellett – vagy akár el is üldözzük őket -, mert ragaszkodunk a félelmeinkhez, a fájdalmainkhoz, és félünk megengedni magunknak a jót.

Ha így éljük az életünket, akkor az soha nem fog változni. És hiába vágyunk a jóra és várjuk a jó dolgokat, az nem tud megérkezni, hiszen a valóság, amiben létezünk a félelemre alapszik.
Szokták mondani, hogy az ördög fogsága a félelem fogsága.
De nem az ördög tart fogva, hanem a saját félelmeink, ha engedjük, hogy irányítsanak. És ezzel belragadunk egy ördögi körbe.

Ha a félelem irányít, akkor nem engedjük be a boldogságot az életünkbe, hiszen a félelem és a szeretet nem tud egyszerre létezni. Választanunk kell a kettő közül.

Lényegében az egész élet annak a próbája, hogy melyik érzésnek engeded, hogy irányítsa az életed, melyiket választod: a félelem vagy a szeretet?

A félelem és a szeretet érzése egymással ellentétesek. Pontosabban a félelem a szeretet hiánya. A félelem maga a hiány állapota, éppen ezért még több hiányt teremt az életünkbe.

A félelmek fogsága – az „ördöggel játszani”

Az ördög nem a „főgonosz”, akit le kell győzni és nem érdemes túlmisztifikálni a jelentését, hiszen lényegében egy mentális stuktúráról beszélünk: a félelem és hiány alapú gondolkodásról.

Az ördög az eleve elrendelés, vagyis a predetermináltság tudatszintje. Amikor a félelmeink az ismerős minták és hitrendszerek irányítanak, akkor egy ördögi körben vagyunk. Itt nem történik fejlődés sem változás. Az eleve elrendelés szintjén ugyanazokat a mintákat ismételjük és csak az ismerős gondolatok és minták alapján éljük az életünket.

Innen jön a mondás: „az ördög, amit ismersz”.

Az ördög játéka olyan mint egy végtelen negatív spirál, ami folyamatosan benne tart az alacsony rezgésszintű érzésekben, mint pl. a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség, a kilátástalanság, a reménytelenség vagy az apátia érzése.

Elindul egy gondolattal, ami félelmet kelt és ha engedünk neki, akkor visz tovább a következő félelem alapú gondolata. Az érzések egyre lentebb húznak, egészen addig amíg eljutunk a reménytelenség és kiszolgáltatottság szintjére. Amikor belekerülünk ebbe a spirálba, akkor egyre messzebb sodródunk a valóságtól, önmagunktól és a Forrástól.

Ezt a végtelen negatív spirált bármikor meg tudjuk állítani, hiszen a tudatosság fénye ott van bennünk és elég egyetlen tudatos gondolat, hogy visszatérjünk a valóságba.

Visszavenni a szabad akaratot

Az ördög játéka – a félelmek fogsága – az eleve elrendelésben tart, vagyis az előre elrendeltnek hitt sorsban és azokban az életmintákban, amit igaznak hiszünk és amit önmagunkra vetítünk.

De bármikor változtathatunk ezeken a mintákon és kiléphetünk az eleve elrendelésből, hiszen a sorsunk nincs előre meghatározva.

A szabad akarat visszavétele azzal indul, hogy megkérdőjelezünk mindent, amit elhittünk és amit igaznak hiszünk.

Ha kérdéseket teszünk fel, akkor kilépünk az eleve elrendelésből, – vagyis az előre elrendeltnek hitt forgatókönyvből – és megnyitjuk az utat az új lehetőségek felé. Megengedjük, hogy új gondolatok, új érzések, új tapasztalások érkezzenek az életünkbe. Ez pontosan azt jelenti, hogy kilépünk az ördögi körből és visszavesszük a szabad akaratot az életünk fölött.

Kilépni a negatív spirálból

Amikor félelemben élünk, már az is elindíthat a pozitívabb érzések felé, ha megcímezzük a félelmet, és felteszünk egy egyszerű kérdést:
„Mi van, ha ez nem igaz?”
„Mi van, ha most másként is lehetne?”

Már ez elegendő lehet ahhoz, hogy a rezgésszintünk elinduljon felfelé a pozitívabb gondolatok és érzések felé.

Nem az a cél, hogy a negatívból rögtön átugorjunk a pozitívba. Hiszen ha éppen a kiszolgáltatottság érzésében vagyunk, akkor nem lehetséges csak úgy átugrani a feltétel nélküli szeretet érzésébe, túl nagy rezgésszint különbség van a kettő között.

Amit viszont megtehetünk, hogy elkezdünk felfelé menni az érzelmi létrán és fokozatosan eljutunk olyan érzésekig, mint pl. a remény, a bizakodás, a hit.

A Tarot kártya szimbóluma és az ördög tanítása

A Tarot kártyában az Ördög lapja képi ábrázolásán a Bolond alakja látható egy ketrecben.
Fölötte ott magasodik az ördög, aki úgy tűnik, mintha láncon tartaná őt.
Valójában viszont a lánc a ketrechez van rögzítve – és a ketrec ajtaja nyitva áll.
A Bolond viszont lehajtott fejjel áll, lefelé néz, ahelyett, hogy felnézne és észrevenné, hogy a szabadság ajtaja nyitva áll.

Az ördög tanítása: a szabadság ajtaja mindig nyitva áll – csak a hitünk és a meggyőződésünk tart fogva.

A Bolond alakja a nagy arkánum első lapja, és a tudattalanságot szimbolizálja.
Az első lapon még tapasztalatlan és Bolondként jelenik meg.
A 22. lapon – a Világ kártyán – pedig már a „világ tetején áll”.
Végigjárta a tudatosodás útját, megtanulta a szükséges leckéket, és eljutott a teljes tudattalanságból a teljes tudatosságba.
Megtanulta, hogyan irányítsa tudatosan az életét – és az élete vezetőjévé vált.
Ehhez pedig szükséges volt, hogy kilépjen a félelem fogságából.

Az angyal közelsége

Az angyalt ne egy éteri lényként képzeljük el. Azt nézzük, amit maga az angyali energia képvisel: támogatást, a segítséget, a reményt, a bizalmat és a szabad akaratot.

Az angyalok közöttünk vannak, minden formában találkozhatunk velük, de sokszor észre sem vesszük őket. Túlságosan el vagyunk foglalva az ügyes-bajos dolgainkkal, minthogy felnézzünk egy kicsit és észrevegyük, hogy van még más is a félelmen túl.

Ha túlságosan lekötnek a félelmeink és a bizonytalanságaink, akkor minden figyelmünket az „ördög játéka” köti le, és nem látunk rá arra, hogy mindeközben az angyal ott van körülöttünk.

Az angyal jelenléte sokszor annyira hétköznapi, hogy észre sem vesszük:

• Egy váratlan lehetőség, ami éppen akkor érkezik, amikor szükségünk van rá.
• Egy telefonhívás egy régi baráttól, aki pont akkor keres meg, amikor a legnagyobb szükségünk lenne egy biztató szóra.
• Egy mondat egy könyvben, ami pontosan választ ad arra a kérdésre, amivel küzdünk.
• Egy váratlan találkozás valakivel, akiről még nem is tudjuk, hogy mennyi áldást fog hozni az életünkbe – ha nem üldözzük el.

A szeretet próbája és az elengedés

Sokszor az egyetlen, amit tehetünk, hogy elengedjük azt, aki még nem tud kilépni a félelem ketrecéből.
Nem haraggal, hanem együttérzéssel.
A legnagyobb fájdalom sokszor nem az, amikor elveszítünk valakit, hanem amikor látjuk, hogy önként marad a félelemben.
A fájdalom amit ilyenkor érzünk már nemcsak emberi, hanem lelki – hiszen a lélek látja az igazságot, de tiszteletben tartja a másik szabad akaratát.
Mert a szeretet nem avatkozik bele a szabad akaratba és nem kényszerít senkit arra, hogy kilépjen a félelemből.

Egy nap mindenki fel fogja ismerni, hogy a szabadság ajtaja mindig is nyitva állt és akkor elindul az angyal felé.

Az angyal pedig akkor lép be az életünkbe, amikor nyitottan állunk az élethez.
A döntés mindig nálunk van: játszhatunk tovább az ördöggel – engedve a kétség és a félelem játékának –, vagy észrevehetjük az angyalt, aki mindvégig ott van mellettünk és várja, hogy elfogadjuk a segítségét.