A manifesztáció lépései – hogyan működik a tudatos teremtés?

Ha tudatosan foglalkozunk a manifesztációval, akkor tapasztalhatjuk, hogy minden teremtésünk sokkal gyorsabban és erőteljesebben történik, mint régen.

Ennek az oka egyrészt a kollektív rezgésszint emelkedés és az a jelenség, amit a spirituális körökben úgy neveznek, hogy a fátyol vékonyodik, vagyis a fizikai és szellemi dimenziók között nagyobb az átjárhatóság.

Tapasztalhatjuk, hogy már egyetlen gondolat is elindíthat egy lavinát és ha nem vagyunk kellően tudatosak a manifesztációban, akkor talán nem fogjuk tudni, hogy mi az, ami megjelent a külvilágban és hogyan változtassunk rajta.

A fény és árnyék megjelenése

Amikor manifesztálni szeretnénk valamit az életünkbe, akkor sokan a „klasszikus” módszerekhez nyúlunk, mint pl. a vizualizálás, a pozitív fókusz, a pozitív megerősítések, a teremtő meditációk, a hála gyakorlása stb.

Ezek mind hasznosak, de önmagában nem elegendőek. Régen nagy változást lehetett elérni csak a pozitív fókusszal is, de ma már ott tartunk, hogy nem lehet kikerülni a mélyebb tudati munkát, mert az árnyék arra hív, hogy integráljuk és alakítsuk fénnyé, ami bennünk még sötétségben van (vagyis tudattalan).

Amíg ezt nem tesszük meg, addig a manifesztáció „egyoldalas” lesz. Megteremthetünk pozitív dolgokat, de lesz benne valami hiány, valami, ami nem stimmel és azt tapasztaljuk, hogy nem pont ezt akartuk. Ez azért történik, mert az árnyék – vagyis a tudatalatti minták, érzések, hitrendszerek, amivel nem foglalkoztunk – a felszínre kerülnek.

Ez arra mutat rá, hogy vannak olyan tudatalatti energiák, amelyeket át kell alakítanunk, annak érdekében, hogy valóban azt teremtsük meg, amire vágyunk.

Hogyan működik a tudatos teremtés?

A manifesztáció lényege, hogy a gondolataink, az érzelmeink és a cselekvés összhangban legyen. Ez határozza meg az alaprezgésünket tehát azt is, hogy mi az, amit bevonzunk az életünkbe.

Azt tudjuk bevonzani, ami bennünk is megvan, ezért a tudatos teremtés mindig belülről indul és a belső megtapasztalás indítja el a változást a külvilágban.

Gyakori hibák a manifesztációban:

• Elég, ha vizualizálom, amit szeretnék – ha belső ellenállás van bennünk, akkor ez önmagában nem működik.
• Mindig pozitívnak kell lenni – az árnyék (tudatalatti) ellentmondhat a pozitív gondolatoknak és a tudatalatti mindig erősebb.
• Az Univerzum majd elhozza azt, amire vágyok – felelősségvállalás és cselekvés nélkül nem történik valódi változás.

A manifesztáció akadályai:

• Tudatalatti hitrendszerek, meggyőződések – pl. „nem vagyok elég jó”, „nekem soha semmi nem sikerül”, „szegénységre vagyok kárhoztatva”.
• Gyermekkori minták – pl. ha szeretetteljes kapcsolódásra vágyunk, de csak azt tapasztaltuk, hogy milyen a szeretet hiánya.
• Hiány és sóvárgás – a hiányból nem lehet bőséget teremteni, ha bennünk hiány van, akkor kívül is ez fog megjelenni.
• Túlzott kontroll – ha kontrollálni akarjuk az eseményeket, akkor akadályozzuk a teremtés természetes áramlását
• Bizalom hiánya – ha nem bízunk az Univerzumban, sem önmagunkban és abban sem, hogy valóban elérhetjük azt, amire vágyunk.
• Félelmek – a félelem önmagában a hiány rezgése (a szeretet hiánya), ezért ha a félelmek irányítanak, akkor a hiány fog megjelenni a külvilágban is.

A tudatos teremtés kulcsa

A teremtés és a változás első lépései sokszor láthatatlanok és a háttérben történnek.

Gyakori elvárás, hogy azonnali eredményeket lássunk. És habár a manifesztáció lehet azonnali is, de a manifesztációnak és a változásnak van egy folyamata, amit nem lehet siettetni. Ezt nevezzük isteni időzítésnek.

Az energetikai és lelki változások a háttérben zajlanak és a változás akkor is történik, ha még nem látjuk. Fontos tudni azt is, hogy a változás mindig rétegekben történik. Ez azt jelenti, hogy egy adott cél eléréséhez több réteget fel kell fednünk. Talán először még nem is tudjuk elérni a legalsóbb rétegeket, csak a felszínen lévőket és ahogyan haladunk a rétegekben, úgy egyre jobban kitisztul és összeáll a kép.

Ha azt tapasztaljuk, hogy egy adott probléma vagy elakadás újra megjelenik az életünkben, az nem azt jelenti, hogy ismételjük a múltat, hanem, hogy még nem haladtuk meg az adott mintát, ezért újra visszaköszön az életünkben. Ez lehetőséget ad arra, hogy most végre tudatossá tegyük a mintát és kilépjünk a karmikus körforgásból.

A kitartás és az elköteleződés fontossága

Sokan türelmetlenek, amikor nagyon erősen vágynak valamire és azonnali változást szeretnének elérni. A teremtést viszont nem lehet siettetni. Ha elengedjük a türelmetlenséget és a görcsös ragaszkodást, akkor vagyunk megengedésben. Ez a fajta megengedés olyan érzés, mint „feladni az Univerzumnak”.

Ez nem azt jelenti, hogy csak tétlenül várunk, hanem hogy tisztában vagyunk azzal, mikor kell elengednünk a kontrollt és átadnunk a vezetést egy nagyobb bölcsességnek, ami többet tud és lát nálunk.

A valóság, amiben élünk egy társ-teremtés. Mindannyian teremtő erővel bírunk és közösen teremtjük meg a valóságot, amiben élünk. Sokkal nagyobb erőnk van, mint azt el tudnánk képzelni.

Fontos, hogy tudatosan használjuk az erőnket és ne önző céllal és egóból álljunk neki a teremtésnek, hanem az Univerzummal együttműködve és a legfőbb jó érdekében. Hiszen alapvetően is csak akkor fog igazán működni a manifesztáció, ha együtt mozgunk az Univerzum áramlásával.

Minden erő támogat minket a fejlődésben és a vágyaink elérésében, de tudnunk kell, hogy a teremtés akkor fog igazán erőteljesen működni, ha képesek vagyunk elérni azt a szintet, amikor a manifesztáció már nemcsak a saját érdekünket, hanem az Univerzum érdekét és egy magasabb rendet is szolgál.