A tisztánlátás útja – hogyan működik a tisztánlátás?

Sokan vágynak különleges képességekre, amelyek túlmutatnak a hétköznapi érzékelésen. Sokan szeretnék birtokolni valamit, ami többnek és különlegesebbnek tűnik a hétköznapi létnél. De a kérdés nem az, hogy vágyunk-e rá, hiszen szinte mindenki vágyik. A kérdés inkább az, hogy miért vágyunk bizonyos dolgokra.

A tisztánlátás és tisztánérzés alapfeltétele, hogy tisztában legyünk önmagunkkal. Akkor tudunk valóban másokra rálátni, ha közben önmagunkkal is szembe merünk nézni. És minél jobban felfedezzük a saját belső világunkat, annál tisztábban érzékelhetjük másokét is.

Fontos kérdések önmagunkhoz

Amikor valaki a tisztánlátó képességeit szeretné fejleszteni, érdemes először feltennie magának néhány alapvető kérdést.

• Miben szolgálna engem az, ha többet látnék? Mire használnám azt az információt, amihez általa hozzáférhetek?
• Meg tudom különböztetni a saját érdekeimet az Univerzum érdekeitől? Tisztában vagyok az Univerzum törvényeivel, és képes vagyok be is tartani azokat?
• Ha olyan dolgot látnék, ami egyáltalán nem kellemes – vajon fel tudnám dolgozni?
• Képes vagyok meglátni magamban is azt, ami nem szép, nem könnyű vagy fájdalmas?
• Vállalom, hogy folyamatosan meghaladjam a régi önmagam és elköteleződjek a fejlődés és a változás iránt?

Ezek a kérdések azért nagyon fontosak, mert tudnunk kell, hogy minden tudás felelősséggel jár és az éremnek mindig két oldala van. Lehet valami áldás és átok egyben.

A tisztánlátó vagy tisztánérző képesség önmagában kevés. Akkor lesz belőle valódi, használható tudás, ha valóban tudatosan használjuk és elköteleződünk a legfőbb jó iránt.

A tisztánlátás fejleszthető vagy születni kell vele?

Sokan, akik bizonyos képességekkel rendelkeznek, szeretik azt a látszatot kelteni, mintha ezek a képességek valami elérhetetlen kiválasztottság eredményei lennének. Mintha csak néhány „különleges” ember birtokolhatná őket.

A tisztánlátás viszont nem kiválasztottság kérdése. Nem arról szól, hogy valaki szerencsésnek született és automatikusan birtokolja a tudást. Sokkal inkább elköteleződés, bátorság és döntések sorozata áll mögötte. Olyan döntések, amelyek gyakran nehezek, fájdalmasak és embert próbálóak – amelyeket a legtöbben inkább nem hoznának meg.

Ahhoz, hogy valaki mesteri szinten érzékeljen, kemény próbatételeken kell keresztülmennie. Ezek a próbák különféle formában érkeznek: veszteségek, belső küzdelmek és olyan helyzetek, amelyekben meg kell haladnunk önmagunkat. Minden egyes szint egy újabb kaput nyit – de csak akkor, ha van erőnk és kitartásunk átlépni rajta.

Sokan el sem indulnának ezen az úton, ha tudnák, hogy mivel jár, hiszen ez az út nem könnyű. Aki azonban vállalja, hogy újra és újra szembenéz önmagával és meghaladja a képzeletbeli korlátait, annak a tisztánlátása is egyre erősebb lesz.

Még ha képességekkel is születünk, nem kapunk hozzá használati utasítást. Mindannyian tanulni vagyunk itt, van akinek azt kell megtanulnia, hogy hogyan használja helyesen a képességeit és hogyan fejlessze azokat. Könnyű elveszni a spiritualitás útvesztőjében, hiszen rengeteg csapda van, ami eltéríthet az utunkól. Nem könnyű a tiszta úton maradni és megkülönböztetni az igazat a hamistól.

A szándék tisztasága

Talán a legfontosabb dolog az összes közül, maga a szándék. Fontos, hogy tisztában legyünk a valódi szándékunkkal.

A szándék a legfontosabb, de önmagában a szándék nem elég, ha az nem társul tudatossággal. Hiszen lehet jó a szándékunk, de ha nem vagyunk tudatosak, akkor árthatunk másoknak, még akkor is, ha jót akarunk.

A tisztánlátás akkor válik valóban áldássá, ha az Univerzummal együttműködve történik, és nem ellene. Vagyis nem öncélú és önző érdekből, hanem a legfőbb jó érdekében cselekszünk.

Sokan azonban nehezen tudják megkülönböztetni a saját érdeküket a közös érdekektől. Gyakran azt gondolják, hogy ami nekik jó, az automatikusan mindenki más számára is jó. Ez különösen igaz azokra, akik spirituális egóból működnek. Náluk kialakulhat az úgynevezett „isten-komplexus”, amikor abban a hitben vannak, hogy amit tesznek, az mindig helyes és mindig igaz. És minden körülmények között a legfőbb érdeket szolgálják. Miközben a valóság sokszor ennek pontosan az ellentéte. Ezért is olyan fontos az önreflexió képessége, hogy képesek legyünk rálátni önmagunkra és a szándékainkra.

A morális iránytű és az integritás fontossága

A morális iránytű az a belső mérce, ami mindig emlékeztet arra, hogy mi az, ami valóban helyes, tiszta és szeretetteljes. Segít különbséget tenni aközött, amit az egó akar, és ami a tiszta szívből ered.

Az integritás pedig azt jelenti, hogy nem csak tudjuk, mi a helyes, hanem a cselekedeteinkben is megéljük azt. Akkor is, amikor senki nem látja és akkor is, amikor nem jár érte elismerés.

A tisztánlátás – vagy bármilyen más képesség – felelősséget ad a kezünkbe. Minél tisztábban érzékelünk, annál nagyobb lehet a kísértés, hogy önös érdekből használjuk. Vagy, hogy önmagunkat különlegesebbnek gondoljuk másoknál.

Az igazi tisztaság próbája itt mutatkozik meg: képes vagyok-e minden helyzetben hű maradni a saját belső igazságomhoz és összhangban maradni az Univerzum rendjével?

A tökéletesség illúziója és a tanulás útja

Sokan gondolhatják azt, hogy a tisztánlátás egy olyan tökéletes állapot, amikor valaki már mindent lát és mindent tud. A valóság viszont sokkal emberibb. Mindannyian hibázunk, tévedünk és néha elbukunk. Ez nem gyengeség, hanem az emberi lét természetes velejárója.

Ami igazán számít, az nem a hibátlanság, hanem az, hogy van-e bennünk öntudat, önreflexió és belátási képesség. Ha a padlóra kerültünk, akkor képesek vagyunk-e tanulni a tapasztalatból, és újra felállni? Minden egyes bukásban ott rejlik egy tanítás, amely közelebb vihet minket a tisztább látáshoz.

A legtöbben nem úgy kezdjük, hogy ismerjük az összes Univerzális törvényt. Sokszor csak akkor szembesülünk egyikkel-másikkal, amikor vétettünk ellene. Mindenki végigmegy egy tanulási úton, ami nem a hibátlanságról szól, hanem a belső elköteleződésről. Ha ez az elköteleződés megvan – a fejlődés és a legfőbb jó iránt -, akkor a botlások sem végzetesek, inkább lépcsőfokok, amelyek által erősebbek és bölcsebbek leszünk.

Az Univerzum időről időre próbatételeket küld: nehéz, sokszor embert próbáló kihívásokat. Ezek nélkül azonban nem tudnánk növekedni. Semmi nem jön „ingyen” vagy könnyedén – még azoknak sem, akik képességekkel születtek. A tisztánlátás útja is tanulási folyamat, ami bátorságot és kitartást kíván.

A döntések súlya

Egy híres és különleges képességekkel rendelkező spirituális tanító mondta egyszer, hogy sokan próbálják utánozni őt, szeretnének olyan „nagy tanítók” lenni, mint amilyennek őt látják. De nem lesznek pontosan olyanok, mint ő. Miért? Ahogyan ő fogalmazott: „Nem hozták meg azokat a döntéseket, amelyeket én meghoztam.”

Ez nem fennhéjázás, nem gőg és nem is a spirituális egó hangja. Ez a valóság. Egy igazi tanító nem attól válik azzá, hogy különleges képességekkel született, hanem attól, hogy vállalta azokat a döntéseket, amelyeket a legtöbben soha nem hoztak volna meg. Nem a könnyebb utat választotta, hanem azt, ami a fejlődéshez vezetett. Ez az út pedig tele van kihívásokkal. De éppen ez adja a tisztánlátás és a belső erő valódi alapját.

A kérdés az, hogy hajlandóak vagyunk-e meghozni azokat a döntéseket, amelyek közelebb visznek a lelki tisztasághoz – még akkor is, ha nehezek, fájdalmasak vagy ismeretlenek? Egy képesség megszerzése önmagában nem lehet cél. Egy képesség csak ajtókat nyit. De hogy mi van azokon az ajtókon túl, azt a szándékunk, a morális iránytűnk és az elköteleződésünk határozza meg.