Hol kezdődik az igazi önismeret? – Felismerések a lelki fejlődés útján
Az önismeret segít abban, hogy jobban rálássunk a saját működésünkre és tudatosabb döntéseket hozzunk az életben. Az önismereti munka által nemcsak önmagunkat ismerjük meg jobban, hanem másokra is jobban rálátunk, ami segít, hogy tisztább kapcsolódásokat alakítsunk ki, amelyek tényleg a javunkat szolgálják.
Az önismeret mögötti szándék
Sokan úgy tekintenek az önismeretre, mint egy megoldandó feladat és azzal a mentalitással kezdenek neki, hogy „meg kell oldanom az életemet”.
Van, akinek azért fontos az önismeret, mert szeretne harmonikusabb kapcsolatot kialakítani önmagával és a környezetével. Van, akinek azért fontos, mert szeretne változtatni a generációs mintákon és másfajta életmintát kialakítani.
Az önismeret lehet az eszköz a cél eléréséhez. De mi történik akkor, ha a cél, amit meghatároztunk, nem a valódi célt és nem a legmagasabb szintű igazságot mutatja?
Mit jelent ez pontosan?
Tegyük fel, hogy az a célom az önismerettel, hogy az aktuális párkapcsolatomat harmonizáljam, de az önismereti munka során kiderül, hogy ez a kapcsolat nincs összhangban a valódi belső értékeimmel és nem az ideális kapcsolat számomra. Ha csak az a cél lebeg előttem, hogy a kapcsolatomat szeretném helyrehozni, akkor nem tudok elmélyülni az önismeretben, hiszen csak addig alkalmazom, amíg ad egy megoldást arra, hogy hogyan működjön a kapcsolatom.
Amíg az önismeret csak egy eszköz arra, hogy megoldjunk egy élethelyzetet, addig nem tudunk valóban elmélyülni benne.
Sokan azzal a mentalitással állnak neki az önismeretnek, hogy az elvezethet egy pozitív végkifejlethez – amit már előre meghatároznak. És nem adják meg a lehetőséget arra, hogy az önismereti munka egy sokkal magasabb szintű igazságra rá tud vezetni, ami sokkal nagyobb boldogságot is jelenthetne.
Az önismereti munka szembesít igazságokkal, és ha elköteleződünk az önismereti fejlődés iránt, akkor az kellemetlen felismerésekkel is járhat. Olyan dolgokat is felfedezhetünk, amelyek teljesen más megvilágításba helyezhetik az életünket, ezért változik az irány, amit először meghatároztunk. Az önismeret a folyamatos tanulásról és fejlődésről szól, ez pedig együtt jár a változással is.
Amikor az önismeret már „túl sok”
Az önismereti úton kezdetben motiváltak vagyunk. De ahogyan egyre mélyebbre megyünk, szembesülhetünk olyan dolgokkal, amelyek belső ellenállást váltanak ki. Ráláthatunk olyan tudatalatti mintákra vagy viselkedésformákra, amelyekről korábban nem volt tudomásunk, ez pedig elveheti a kedvünket az egésztől – főleg akkor, ha nem határoztuk meg egyértelműen, hogy mi a célunk az önismerettel.
Gyakran előfordul, hogy az emberek megijednek a mély önismerettől, ezért egy olyan önismereti segítőt keresnek, aki nem ás le a dolgok mélyére, egyszerűen csak elad egy illúziót, ami alapján azt hihetjük, hogy valóban foglalkozunk az önismerettel és tudatosak vagyunk. Közben pedig nem történnek igazi változások és nem érkeznek meg a fontos felismerések, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy az életünk gyökeresen megváltozzon.
Felszínes önismeret vagy mély önismeret?
Az önismeret lényege, hogy tudatossá teszünk mindent, ami egészen addig tudattalan volt. Ezt pedig nem tudjuk megtenni, ha csak a felszínen maradunk.
Sokan azért félnek a mély önismerettől mert félnek az ismeretlentől.
De hogyan félhetünk attól, amit még nem is ismerünk?
Valójában nem az ismeretlentől félünk, hanem attól, amit kivetítünk az ismeretlenbe. Az ismerős félelmeinket kivetítjük az ismeretlenbe.
Az önismereti munka sokszor bátorságpróba elé állít, de nem olyan ijesztő, mint ahogyan sokan gondolják.
Az önismeret abban segít, hogy visszavedd az irányítást az életed fölött és megtanuld tudatosan vezetni az életedet. De ez csak akkor érhető el, ha tényleg leásunk a tudatosságunk mélyére és nem a felszínen kapargálunk.
A felszínes önismerettel annyit érhetünk el, hogy ideig-óráig picit komfortosabb vagy elviselhetőbb lesz az életünk. Elhitethetjük önmagunkkal, hogy minden rendben van, miközben pontosan azokat a tényezőket nem tudatosítjuk, amelyek valódi változást hoznának az életünkbe. És amelyek abban segítenének, hogy egy valóban elégedett és boldog életet éljünk.
Van, amikor már eljutunk arra a pontra, hogy bármit megtennénk azért, hogy végre pozitív irányba változzon az életünk. Ugynakkor még mindig ott lehetnek a félelmek, amelyek szabotálhatják a próbálkozásainkat.
Ezért is írtam, hogy az önismeret sokszor bátorságpróba elé állít, hiszen rendszeresen próbára tesz, de a „jutalom” sokkal nagyobb, mint azt sokan el tudnák képzelni. Hiszen minél jobban ismered önmagad, annál nagyobb rálátásod lesz a saját működésedre. Megismered, hogy mit miért teszel és hogyan változtass rajta.
A valódi önismereti munka eredménye, hogy visszaveszed a teremtő erőt az életed fölött, amit – tudattalanul – átadtál másoknak. Ténylegesen te leszel az életed vezetője. Nem mások. Nem a körülmények. Nem a múltad fog irányítani, nem a hiányérzetek és nem is a sérült belső gyermek. Az önismeret egy akkora erőt és szabadságot ad, amit sokan nem tudnak elképzelni.
Az önismeret tűnhet félelmetesnek. De elcserélnéd a félelmeidet az erődre – ha tudnád, hogy megéri?
Az önismeret nem egy képzeletbeli célvonal, amit egyszer elérünk, és kipipálhatunk. Nem is arról szól, hogy „készen legyünk” és tökéletesek legyünk, hanem arról, hogy egyre tudatosabbak legyünk. Ez az út nem könnyű, de folyamatosan építi bennünk azt a belső erőt, amellyel valóban képesek leszünk tudatosan alakítani az életünket.
