Miért rossz tanácsadó az irigység és hogyan kezeljük tudatosan az irigységet?

Irigységet akkor érzünk, ha azt érezzük, hogy kevesebbek vagyunk másoknál vagy kevesebbel rendelkezünk mint mások. A hiány érzése az, ami irigységet kelt bennünk és ilyenkor az automatikus – tudattalan- reakció az, hogy azt hibáztatjuk, aki az irigység érzését keltette bennünk.

Az irigység érzése az egyik olyan tipikus érzés, amit szeretnünk letagadni és ignorálni miközben lehet, hogy minden, amit teszünk az irigység hatására történik. Csak éppen nem tudatosan tesszük ezt.

Az irigységünk tárgya csak egy „hírnök”, aki felhívja a figyelmet egy belső bizonytalanságra vagy hiányérzetre. Ha irigységet érzünk, akkor azt is érezhetjük, hogy az élet igazságtalan, mert másoknak több van. Ilyenkor könnyen belecsúszhatunk egy olyan mentalitásba, ami elindít lefelé a lejtőn és egyre lentebb csúszunk a negatív érzésekbe, egészen a kiszolgáltatottság és tehetetlenség érzéséig.

Irigység vagy féltékenység?

A kettő ézés hasonló, de nem pont ugyanazt jelentik.

Irigységet akkor érzünk, ha vágyunk valamire, amivel más rendelkezik és azt érezzük, hogy nem kaphatjuk meg vagy nem tudjuk megteremteni ezt a vágyott dolgot.

Féltékenységet pedig akkor érzünk, amikor attól félünk, hogy elveszítünk valami értékes dolgot, ami a birtokunkban van.

Mindkettőben közös, hogy az érzés mögött mindig egy hiányérzet és a hiány mentalitás áll.

Az irigység tudatos kezelése

Amikor irigységet érzünk, akkor az első lépés, hogy nem menekülünk előle, hanem tudatosaítjuk, hogy ezt érezzük. Még akkor is, ha kellemetlen vagy „rossz” embernek gondoljuk magunkat tőle. Akkor tudunk valamin változtatni, ha először tudatossá tesszük.

Minden érzelem tanít valamire. Az irigység felhívja a figyelmet egy hiányérzetre és megmutatja azt, hogy mi az, amire vágyunk.

A spirituális körökben – és azokon kívül is- gyakran előfordul, hogy az emberek letagadnak minden olyan érzést, ami rossz színben tüntetné fel őket, de közben aktívan kijátsszák a hiányérzeteiket másokon. Ez az emberi egó játéka, hiszen az egó semmit nem hajlandó meglátni önmagáról, amit „rossznak” ítél vagyis ami a szégyen(=rossz vagyok) vagy a bűntudat(=rosszat tettem) érzését keltené bennünk.

És ha engedjük, hogy az egónk vezessen, akkor az irigység és a mögöttes hiányérzetek hatására fogunk cselekedni. Ez pedig egyenes út a játszmákhoz. Minden emberi játszma mögött van egy igazság, amivel az emberek nem szeretének szembenézni. Azért játszmáznak, mert szeretnék elkerülni a fájdalmas érzéseket. Inkább másnak okoznak fájdalmat, azért, hogy ők maguk ne érezzék a fájdalmat. Páldául azzal, hogy bűnbakot csinálnak abból a személyből, aki az irigység érzését keltette bennük. A bűnbakot állítják be rossznak és bűnösnek, miközben az ég világon semmi rosszat nem tett. Egyszerűen csak rendelkezik valamivel, amivel mások nem.

A lényeg itt az, hogy nem szeretünk szembenézni a saját hiányosságainkkal. Nem szeretjük azt látni, hogy másoknak több van vagy jobb élete van. Miközben azt nem látjuk és nem tudjuk, hogy mennyi munka van mások eredményei és a sikerei mögött.

Mindannyian tele vagyunk hiányérzetekkel és a többségéről lehet, hogy nem is tudunk, mert annyira mélyen vannak. De azzal nem megyünk semmire, ha másokra mutogatunk, másokat hibáztatunk vagy utálunk másokat azért, mert irigységet keltenek bennünk. Ettől nem lesz jobb. A hiányérzet akkor is ott van, függetlenül attól, hogy kívül mivel találkozunk. Éppen ezért a tudatos lépés az, hogy nem másokra helyezzük a fókuszt, hanem a saját hiányérzeteinket töltjük be. Erre vannak hatékony módszerek, mint pl. a ThetaHealing, amit én is használok.

A tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzése

Az irigységen sok esetben azért nem tudunk változtatni, mert azt érezzük, hogy nincs lehetőségünk vagy nincsenek eszközeink arra, hogy elérjük azt, amire vágyunk. Kiszolgáltatottnak érezzük magunkat a világgal és másokkal szemben. Azt érezhetjük, hogy soha nem tudunk elérni valamit, hacsak nem vesszük el másoktól vagy nem kapjuk meg másoktól. Ez a mentalitás pedig belebetonoz a kiszolgáltatottság és a hiány érzésébe.

Valójában mindannyian teremtő erővel rendelkezünk, csak elhitették velünk, hogy nincs erőnk és azt kell elfogadnunk, amit kapunk. A tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzéséhez nagyon sok hitrendszerünk kapcsolódik, ezek pedig benne tartananak az érzésekben. Ha változtatunk rajtuk, akkor ki tudunk lépni a kiszolgáltatottság érzéséből.

A hiányérzetek betöltése és a bőség érzése

Az Univerzumban bőség van, minden a rendelkezésünkre áll, amit szeretnénk, de a hiány mentalitásból nem lehet bőséget teremteni.

Sok esetben a hiány mentalitás egy generációs minta az életünkben. Lehetséges, hogy a hiány mentalitással tudtuk elérni azt, hogy elfogadjon a közösség (család), aminek a része voltunk és „együtt szenvedtünk”. Ami egyszer a közösséghez való kapcsolódásunkat jelentette, azon nehéz változtatni, de nem lehetetlen, csak bátorság szükséges hozzá.

Tudatos belső munkával tudunk változtatni a hiány mentalitáson. Valamint, ha átirányítjuk a fókuszt azokra a dogokra, amelyekkel rendelkezünk, akkor a bőség érzését erősítjük.

A hiány mentalitásra az ellenszer a bőség és hála érzése.

Belső munka és fókuszváltás

Az irigység és a féltékenység gyakran abból ered, hogy a külvilágra helyezzük a fókuszt és másokhoz hasonlítjuk magunkat.

A hasonlítgatás pedig még inkább erősíti a hiány érzését, hiszen azt fogjuk először észrevenni, hogy miben különbözünk másoktól és mi az, amivel nem rendelkezünk. A különbözőség viszont nem jelenti azt, hogy kevesebbek lennénk, hiszen nem azért vagyunk itt, hogy egymást másoljuk és egyformák legyünk. 

Belülről tudjuk megteremteni azt, amire vágyunk, elsősorban azzal, ha tudatosan dolgozunk a hiányérzetek betöltésén, a hitrendszerek átlakításán, az önértékelésünk és önszeretetünk növelésén.

A belső munka azért elengedhetetlen, mert hiába rendelkeznénk bármivel – amit másoktól irigylünk – akkor sem lennénk boldogok, ha ugyanúgy hiány mentalitásból működünk és az önértékelésünk is pontosan ugyanott tart.

Ha az irigységre helyezzük a fókuszt, akkor elpazaroljuk az energiánkat. És ezt az energiát abba is fektethetnénk, hogy helyreállítsuk az önértékelésünket és tudatosítsuk a teremtő erőnket. Ez az, ami hosszú távon meg fog térülni.