A spirituális fejlődés útja – Felismerni az igazi tanításokat

Midannyian azért jöttünk ide, hogy tanuljunk és fejlődjünk és mindannyian szembesülünk az életben olyan leckékkel, amelyeket meg kell tanulnunk a lelki fejlődésünk érdekében. Sok esetben ezek a leckék nem olyan formában érkeznek, ahogyan várjuk, sőt sokszor elsőre talán nem is értjük, hogy mi az, amit meg kell tanulnunk.

A spirituális világban a tanítók is tanulók. Senki nincs felmentve a tanulás alól. Mégis olyan sokszor előfordul, hogy amikor az emberek elérnek egy bizonyos szintet és tanítókká válnak, akkor már azt gondolják, hogy nem kell tovább tanulniuk. És mivel nem veszik észre a tanításokat és nem fogadják el azokat, ezért nem tudnak tanárként a következő szintre lépni.

Sok esetben csak akkor fogadunk el spirituális tanításokat, ha az egy olyan embertől érkezik, akit a saját ítéletünk alapján hitelesnek tartunk vagy akit mások hitelesnek tartanak. Közben pedig nem vesszük észre, hogy minden és mindenki tanít valamire.

Számomra a tanulás és a fejlődés a legfontosabb a dolog az életben. Már a kezdettől fogva úgy tekintettem az életre, hogy minden a tanítóm. De használnom kellett a józan ítélőképességemet is, hiszen nem látjuk elsőre, hogy melyik tanítás az igaz és melyik a hamis, ki az, aki az igazat mondja és ki az, aki csak eltéríteni akar.

Nem mindenki tanító, aki a tanító szerepet felveszi. Sokszor pont az a legnagyobb tanító, aki nem a tanító szerepben van.

Volt, hogy negatív példákon keresztül tanultam meg, hogy mi a valóság. Ezek a tapasztalások mind formáltak és segítettek abban, hogy még jobban rálássak a spirituális világra és az emberek viselkedésére és meglássam, hogy mi a legmagasabb szintű igazság.

Felismerni a tanításokat az életünkben

Gyakran, amikor negatív érzelmet érzünk valami vagy valaki iránt, azonnal elutasítjuk azt. Úgy érezhetjük, hogy az a dolog vagy személy ártani akar nekünk vagy fenyegetést jelent – ezt érzi az egó. És túl gyakran hagyjuk, hogy az egónk vezesse az életünket, ami miatt teljesen figyelmen kívül hagyjuk a fontos spirituális leckéket.

A saját életemben is tapasztaltam, hogy milyen gyakran nem ismerjük fel a tanításokat vagy egyszerűen elutasítjuk őket a félelem miatt. Nem akarunk szembenézni a saját negatív érzelmeinkkel, pedig ez elengedhetetlen ahhoz, hogy változtassunk, hiszen csak akkor tudunk valamin változtatni, ha először tudatossá tesszük.

A spirituális emberek gyakran azt gondolják magukról, hogy rendkívül tudatosak, miközben sokszor még a legkézenfekvőbb tanításokat sem látjuk meg. Van, hogy mindenhol keressük a tanítást, csak azt nem látjuk meg, ami ott van az orrunk előtt. És ezt szinte mindenki megtapasztalta a spirituális útja során. Mindenki próbált már elmenekülni fontos leckék elől. És sikerült? Nem, mert nem lehet.

Ha egy tanítást nem fogadunk el egy adott személytől, akkor jön egy másik, aki ismét tükröt tart nekünk. És gyakran az Univerzum addig fokozza a helyzetet, amíg nem marad más választásunk, mint szembenézni a saját árnyékunkkal.

Az emberek – pontosabban az emberek egója – folyamatosan harcol az Univerzummal, harcol az igazság ellen és próbálja elnyomni mindazt, ami bizonytalanságot vagy félelmet kelt benne.

Egy ponton azonban rájövünk arra, hogy a valóság elől egyszerűen nem lehet elmenekülni. És ez egy nagyon jó dolog. Mert amikor ezt felismerjük, végre abbahagyhatjuk a menekülést az érzelmeink elől. Ehelyett szembenézünk velük, és elkezdjük megérteni, hogy nem akarnak ártani nekünk. Egyszerűen csak megmutatják az igazságot. Megmutatják, hogyan válhatunk újra teljessé és hogyan alakíthatjuk át az életünket.

A spirituális fejlődés akadályai

A spirituális fejlődés terén az egyik legnagyobb akadályt saját magunk jelenti. A félelmeink, a hidelmeink, a hitrendszereink. Ezek mind az egónk részei.

Az egó nem rossz és nem is ellenség, de a spirituális fejlődés útján sokféle módon el tud téríteni a valódi fejlődéstől. Az egyik ilyen taktikája a spirituális egó, ami lényegében azt jelenti, hogy az egó egyszerűen felveszi a „spirituális vagyok” szerepet, azonosítja önmagát spirituális ideálokkal és tanításokkal, felvesz egy spirituális perszónát, ami csak egy szerep és nem a valóság. Ilyenkor azt érezzük, hogy nagyon tudatosak vagyunk, mi vagyunk a legspirituálisabbak és mindenkinél jobbak vagyunk. Akiket a spirituális egó irányít nem ismerik be önmaguknak a valódi érzéseiket és nem képesek önmagukról semmi rosszat meglátni, hiszen semmit nem látnak meg, ami nem illik bele abba a képbe, amit kialakítottak önmagukról.

A spirituális egó akkor alakulhat ki, ha spirituális ideálokat kergetünk, ha nem nézünk szembe a valódi érzéseinkkel és nem vagyunk képesek belső önvizsgálatot tartani. Ezek alapján egyértelmű, hogy ez nem a fejlődés felé visz, hiszen pontosan a lényeg hiányzik: az önreflexió. Ha nincs önreflexió, akkor nincs fejlődés.

A spirituális fejlődés útján – és úgy alapvetően is – fontos, hogy képesek legyünk kilépni a saját egyéni nézőpontunkból és képesek legyünk meglátni azt, hogy mi a cselekedetink mögötti motiváció és mi a valódi célunk a spiritualitással.

Kényelem vagy fejlődés?

Sokan a kényelmet tartják a legfontosabb érzésnek, de tudjuk, hogy a kényelem keresése veszélyes lehet a spirituális úton, hiszen ha beleragadunk a komfortzónánkba, akkor folyamatosan akadályozzuk a saját fejlődésünket.

A komfortérzet és a biztonság egy teljesen valid érzelmi szükségletünk, de azt is tudatosítanunk kell, hogy miben szolgál ez minket hosszú távon és mi az, amit elszalaszthatunk emiatt?

Ha ragaszkodunk a megszokott dolgokhoz, akkor valódi fejlődést nem fogunk elérni. Az Univerzum célja az állandó fejlődés és sokszor előfordul, hogy az egyéni céljaink és az Univerzum célja nincs közös nevezőn. Iyenkor azt érezhetjük, mintha az Univerzum ellennünk lenne, hiszen folyamatosan olyan szituációkba kerülünk, amikor rá vagyunk kényszerítve a változásra. Ez azért történik, mert ellenállunk a szükséges változásnak, félünk a változástól és az ismeretlentől.

Az ismeretlentől azért félünk, mert kivetítjük az ismeretlenbe az ismerős félelmeinket.

Az ismertelentől való félelem is az egónk egyik módszere arra, hogy szabotálja a fejlődésünket. Az egó számára az a biztonságos, ami ismerős, ami megszokott, ami benne tart a tanult mintákban. Ha ezeken változtatni akarunk, akkor belső ellenállással találhatjuk szembe magunkat, ami a külvilágban is meg fog jelenni. Ilyenkor az a fontos, hogy tudatosítsuk a félelmeinket és leássunk a mélyére annak, hogy mi a félelem kiváltó oka.

A spirituális fejlődés útja az önismeret útja. Minél nagyobb rálátásunk lesz a saját belső világunkra és a működésünkre, annál jobban érteni fogjuk a spirituális tanításokat is. És nemcsak önmagunkra lesz nagyobb rálátásunk, hanem az egész világ működésére.