A spiritualitás egyik csapdája – a spirituális elkerülés

A spiritualitás a fejlődés és az önismeret útja de gyakran előfordul, hogy a spiritualitást menekülésként vagy a valóságtól való elrugaszkodásra használjuk, anélkül hogy ezt tudatosítanánk.

A spirituális tanítások és módszerek között nagyon sok értékes tanításra lelhetünk, ugyanakkor csapdákat is hordozhatnak, amelyek akadályozzák a valódi fejlődést.

A spiritualitás egyik legnagyobb csapdája, amikor a spirituális módszereket arra használjuk, hogy elfedjük a valóságot és illúzióvilágokba ringatjuk önmagunkat. Ezt a jelenséget nevezzük spirituális elkerülésnek. Szinte bármilyen módszert vagy tanítást használhatunk elkerülésre, mivel nem a módszer a lényeg, hanem hogy mi a szándékunk vele. Például, meditációs technikákat használhatunk arra, hogy fejlődjünk általuk és tudatosabbá váljunk, ugyanakkor használhatjuk arra is, hogy elmeneküljünk vele a valóság elől és egy illúzióvilágot hozzunk létre. Az is lehet elkerülés, ha ragaszkodunk egy bizonyos spirituális tanításhoz és nem szeretnénk rálátni arra, hogy van egy magasabb szintű igazság, ebben az esetben a tanítás, amihez ragaszkodunk, akadályozni fogja a tudatossági fejlődésünket.

Spirituális elkerülés lehet az is, ha egy olyan élethelyzetben vagyunk, amin változtatnunk kellene, de félünk a változástól, talán azt érezzük, hogy nem tudunk kilépni az adott szituációból, ezért pozitív megerősítéseket alkalmazunk, átkeretezzük a történéseket vagy vizualizációkkal akarjuk enyhíteni a belső feszültséget, ami csak elfedi a problémákat és nem jelent valódi megoldást.

Az is lehet elkerülés, ha folyamatosan segítőkhöz járunk, de nem változtatunk az életünkön, mert ellenállunk a változásnak. Talán – tudattalanul – olyan segítőt választunk, aki benne tart a megszokott mintáinkban, ezáltal szabotáljuk saját magunkat.

Mi lehet az oka a spirituális elkerülésnek?

Gyakori, hogy azért használunk spirituális módszereket, mert van egy érzés vagy egy tényező az életünkben, ami elől el akarunk menekülni. Talán mert azt érezzük, hogy nem tudunk változtatni rajta, tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, ami nem a valóság, hiszen mindannyian rendelkezünk azzal az erővel, amivel változtatni tudunk az életünkön. Talán egyszer elhitették velünk, hogy ki vagyunk szolgáltatva a körülöttünk lévőknek és továbbra is ebben a tudatban éljük az életünket, ezért benne maradunk olyan szituációkban, amin lehetőségünk lenne változtatni.

A spirituális elkerülés mögött mindig ellenállás van. Ellenállunk a valódi érzéseinknek és az igazságnak. Emögött az ellenállás mögött van valamilyen fájdalom, amivel nem szeretnénk szembenézni ezért inkább elkerüljük és úgy teszünk, mintha nem létezne. A fájdalom viszont nem fog megszűnni, ha menekülünk előle, az egyetlen mód a fájdalom feloldására, ha tudatosan szembenézünk vele.

Gyakori, hogy félünk kilépni a megszokott hitrendszereinkből és a tanult életmintákból, mert megtanultuk, hogy ezek tartanak biztonságban. Megtanuljuk, hogy ami ismerős az biztonságos, viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez igaz. Sok esetben pontosan az okozza a legtöbb fájdalmat, ami ismerős.

Fontos tudatosítani, hogy csak akkor rendelkezünk a teremtő erőnkkel, ha a valóságban vagyunk. Ha letagadjuk a valóságot és illúzióvilágokba ringatjuk önmagunkat, akkor lemondunk a teremtő erőnkről és nem tudunk változtatni a helyzetünkön, ezért tehetetlennek és kiszolgáltatottnak fogjuk érezni magunkat.

A spirituális elkerülés következményei

Ha spirituális elkerülési módszereket alkalmazunk, akkor akadályozzuk a saját lelki fejlődésünket és szembemegyünk az Univerzum rendjével, hiszen az Univerzum célja az állandó fejlődés.

Ennek az egyik következménye lehet az, amit a lélek sötét éjszakájának nevezünk. Ez az az időszak, amikor az élet megállásra kényszerít és arra késztet, hogy újragondoljunk mindent.

A lélek sötét éjszakája a lélek hívásására történik – ez egy erőteljes jelzés arra, hogy eljött az idő szembenézni az igazsággal. A lélek folyamatosan a fejlődés felé terel minket és ha nem halljuk meg a finomabb jelzéseit, akkor egyre erősebben próbál rávezetni arra, hogy változtassunk az életünk irányán. Ez olyan érzés, mintha a lélek ébresztőt fújna, figyelmeztetve arra, hogy változás szükséges. A lélek sötét éjszakája rendszerint egy krízishelyzet formájában érkezik. Ilyenkor rá leszünk kényszerítve arra, hogy számvetést tartsunk arról, hogy milyen hitrendszerek, meggyőződések és életminták alapján éljük az életünket és ezek mennyiben szolgálják a valódi célunkat.

A spiritualitás valódi célja, hogy egyre tudatosabbá váljunk és nem arról szól, hogy elmeneküljünk a valóság elől. Minél bátrabban nézünk szembe önmagunkkal és a valósággal, annál nagyobb belső erőt nyerünk. Az illúziók csak ideiglenesen nyújtanak biztonságot, a tudatosság az, ami valódi belső stabilitást tud adni.