A Remete útja

A Remete minőség eredetileg a Tarot szimbólumrendszeréhez kapcsolódik.
A hozzá kapcsolódó jelentések pedig az elvonulás, a belső válaszok keresése, az igazság keresése, az önreflexió és az időszakos egyedüllét is.

A Remete minőség – ha archetípusként is értelmezzük – egy nagyon komplex minőséget és működésmódot jelent.

A Remete számára az élet egy felfedező út és állandó műhelymunka.
Mindig a magasabb szintű igazságot és az újabb meglátásokat keresi és kutatja az élet mélyebb értelmét.
Mindig tanul valami újat és felfedez újabb nézőpontokat.
Keresi a valódit és az igazat.
És mindenben keresi Istent.

A Remete folyamatosan reflektál az életére, a döntéseire és a belső működéseire. Megvizsgálja, hogy ahol éppen tart az életében, az milyen korábbi döntéseinek a következménye.
Nem fél szembenézni az árnyékával, nem fél tükörbe nézni és meglátni azt, aki ő valójában.

A Remete, mint az igazság örök keresője

A Remete számára a tudás nem egyszerűen információ, hanem tapasztalások és felismerések sorozata.

Nem elégszik meg azzal, hogy valaki megmondja neki, hogyan működik a világ vagy mi az igazság.
Ő meg akarja érteni.
El akar jutni a dolgok lényegéig.

Ezért a Remete folyamatosan kutat.
Mondhatnánk azt is, hogy még akkor is dolgozik, amikor nem dolgozik.
Mert a belső műhelymunka nem feltétlenül tudatos tanulás, hanem lehet egy nagyon hétköznapi helyzet, pl. egy beszélgetés, egy találkozás, egy teljesen jelentéktelennek tűnő hétköznapi esemény, amelyből hirtelen megszületik egy mélyebb felismerés.

A Remete számára minden tapasztalás hordozhat valamilyen tanítást.
Ő nem egyszerűen sodródik az élettel, hanem feldolgozza mindazt, amit átél.

A tapasztalásai által pedig felfedez újabb igazságokat.

A Remete, mint belső alkimista

A Remete minőségben jelen van az alkimista működés, hiszen a belső műhelymunka lényegében a belső transzformációt, átalakítást jelenti.

Az alkimista mindenben keresi az „aranyat”.
Minden tapasztalást és információt képes alkalmazott tudássá, bölcsességgé és tanítássá alakítani.

Nem kifelé mutogat, hanem befelé fordul.
Felteszi azokat a kérdéseket, mint pl.:

Miért működöm így?
Mitől félek?
Mit próbálok megvédeni?
Mi az a bennem lévő fájdalom, amelyből most reagálok?
Ez az érzés a jelenhez vagy a múlthoz kapcsolódik?

És ami a legfontosabb kérdés: ha a tudatosságot választom, akkor mit kell kezdenem mindazzal, amit megláttam önmagamról?

A Remete útját sokszor úgy ábrázolják, mint az ember útját a sötétségből a fény felé.
A fény viszont nemcsak az út végén található meg.
Hanem minden felismerésben, minden meghaladott félelemben, minden tudatossá tett árnyékban és minden újonnan felfedezett igazságban.
És azért néz szembe az árnyékával, hogy többé ne az árnyéka irányítsa az életét.

A Remete nem egyszerűen a fényt keresi.
A belső keresés és a belső alkímia során maga is egyre inkább a fény hordozójává válik.

A Remete, a magány és az elvonulás kapcsolata

A Remetét az eredeti értelmezésében a magányos felfedező úttal kapcsolják össze.
A felfedezés viszont nem feltétlenül jelent magányt.
Jelen lehet valakiben erősen ez a minőség, miközben sok emberhez kapcsolódik, tanító szerepe van, akár nagy közösséget is vezethet.

A Remete működés tehát nem feltétlenül a magányosságot jelenti, hanem belső működésmódot.

Lényegében kétféle működési módja van.
Az egyik a befelé fordulás, a kutatás, az önreflexió és a belső alkímia időszaka.
A másik a kifelé fordulás, amikor a felismeréseit, a tapasztalatait és a megszerzett bölcsességét a világban is hasznosítja.

És itt van egy érdekes sámáni párhuzam is.
A sámáni hagyományok egy részében megjelenik az elvonulás, a beavatás, a szimbolikus alászállás, majd a közösségbe való visszatérés motívuma.
A Remete útját is értelmezhetjük így.

A Remete, mint tanító

A Remete tanítóként olyan ember, aki saját tapasztalatból tanít.
Végigjárta a tudáshoz vezető utat, ezért képes lámpát tartani másoknak is a saját fejlődési útjukon.
Ismeri a tudatfejlődés lépéseit.
Ismeri az árnyékot.
Ismeri a visszahúzó erőket.
Éppen ezért lát rá olyan dolgokra, amelyeket mások még nem látnak.

Tudja, milyen szembenézni önmagával.
Tudja, milyen, amikor az embernek fel kell adnia egy régi önmagát.
Tudja milyen ráébredni arra, hogy amit igaznak hitt, talán mégsem a teljes igazság volt.

És tudja, milyen az, amikor az ember már nem menekülhet tovább önmaga elől.

Ezek a tapasztalatok pedig különleges mélységet adnak a tanításainak.
Mert nem pusztán elmondja, hogyan működik egy belső folyamat, hanem tudja azt is, hogy milyen nehézségeken megy keresztül az, aki éppen benne van.

A Remetét tanítóként az teszi igazán hitelessé, hogy a tanításait önmagára is fordítja.

Nem gondolja azt, hogy azért, mert másokat tanít, ő már befejezte a saját tanulását.
Nem gondolja, hogy többé nincs árnyéka.
És azt sem gondolja, hogy már minden választ megtalált.

Sőt, minél többet tud, annál inkább felismeri, milyen sok mindent nem tud még.

A tanító, aki folyamatosan tanul

A tanítói szerepnek van egy árnyoldala: amikor valaki úgy gondolja, hogy már nincs mit tanulnia.

A Remete viszont tudja, hogy ez nem igaz.
Hiszen a legfontosabb jellemzője az örök kutatás és számára a tanítói szerep nem jelentheti a kutatás végét.

És minél nagyobb a tudása, annál nagyobb jelentősége van annak, hogy továbbra is képes legyen rálátni önmagára.

Egy igazán jó tanító a tanítványaitól is tanulhat.
Mert ők olyan kérdéseket tesznek fel, olyan nézőpontokat vagy olyan élethelyzeteket hoznak, amelyek a tanítót is új felismerésekhez vezetik.
Így maga a tanítás is kutatómunkává válhat.

A Remete számára a tanítás és a tanulás egymással párhuzamos folyamatok.

És nem mondhatja, hogy végére ért az útnak.
Mert számára az út maga a lényeg.

Az integrált tanítás

Aki egész életében gyakorolja az önreflexiót, annak a jelenléte, a működése, a kérdésfeltevései, a figyelme és a reakciói is megváltoznak.
Ez a körülötte lévő embereket is változásra késztetheti és megjelenhetnek bennük olyan kérdések, mint például:
Lehetne másképp is működni?
Lehetne másképp reagálni?
Lehetne tisztábban kapcsolódni?
Lehetne szeretetből működni?

Ez pedig már önmagában egy tanítás kezdete lehet.

Egy integrált tanító pedig attól lesz hiteles, hogy a bölcsessége a hétköznapi döntéseiben és a viselkedésében is egyértelműen látható.

Van, olyan tanító, aki tanításokat közvetít.
És van, akinek az élete is közvetíti a tanítást.

A Remete működés hétköznapibb oldala

Eddig a Remete spirituális és tanítói aspektusáról volt szó, azonban a Remete minőség nemcsak spirituális téren lehet jelen.
Nem kell ahhoz spirituális tanítónak lenni, vagy akár spiritualitással foglalkozni, hogy valakiben erősen működjön ez az archetípus.

A Remete minőség megnyilvánulhat például a tudás iránti folyamatos kíváncsiságban, az önálló gondolkodásban, a kutatásban, az alkotásban, az elmélyült műhelymunkában vagy éppen az önreflexióra való hajlandóságban.
A Remete számára fontos, hogy időnként visszavonulhasson a saját világába, ahol zavartalanul foglalkozhat mindazzal, ami érdekli, és amiben szeretne fejlődni.

Ez a működés pedig nemcsak a munkájára, a tanulására vagy a személyes fejlődésére van hatással, hanem az emberi kapcsolataira is.

A Remete egyik fejlődési lehetősége éppen az lehet, hogy a műhelymunka mellett a kapcsolódásaira is fordítson időt.
Hiszen az egyedüllét szeretete nem jelenti azt, hogy a Remetének ne lenne szüksége emberi kapcsolatokra.
Ő is vágyhat szeretetre és mély kapcsolódásra, csak számára különösen fontos lehet, hogy kivel, hogyan és mikor kapcsolódik.

A Remete kapcsolati kihívása

A Remete jól tud önállóan működni, saját döntéseket hozni és a saját világában megtalálni mindazt, amivel foglalkozni szeretne.

A kapcsolódás viszont másfajta működést kíván.
Egy kapcsolatban már nem kizárólag a saját ritmusához, igényeihez és belső folyamataihoz kell igazodnia, hanem egy másik ember érzéseit, szükségleteit és vágyait is figyelembe kell vennie.
Ezért a Remete számára a kapcsolódás időnként megterhelő lehet, különösen akkor, ha megszokta, hogy a saját világában zavartalanul működhet.

A Remete számára fejlődési feladat lehet, hogy megtanuljon kapcsolódni olyan módon, hogy megtartja az autonómiáját is.

Ennek a bemutatására jó példa lehet két olyan ember kapcsolódása, akikben jelen van a Remete minőség, csak más formában.

Amikor két Remete alkot egy kapcsolatot

Vegyünk például egy nőt, aki közösséget vezet és egy férfit, aki a saját szakmájában tölt be vezetői szerepet.
Mindketten nagy felelősséget vállalnak, döntéseket hoznak, rendszereket működtetnek, és tisztában vannak azzal, mennyi energiát igényel mások vezetése és támogatása.

A nő számára a Remete-lét abban jelenik meg, hogy rendszeresen elvonul, hogy a szellemi műhelymunkával foglalkozzon, tanul, ír, kutat, reflektál és a saját belső folyamataival foglalkozik.
A férfi számára pedig a műhelymunka a szellemi tevékenységek mellett fizikai alkotást is jelenthet: építést, javítást, különböző gyakorlati feladatok megoldását.

Bár a tevékenységeik különböznek, a belső szükségletük nagyon hasonló.
Mindketten igénylik, hogy időnként zavartalanul elmélyülhessenek a saját világukban.

Ez a közös működés megértést hozhat létre közöttük, nem kell magyarázkodniuk azért, hogy időszakosan elvonulásra vágynak, hiszen a másik pontosan ismeri ezt az igényt.

Két Remete kapcsolata viszont akkor válhat igazán harmonikussá, ha nemcsak egymás elvonulását értik és tisztelik, hanem a közös kapcsolódásnak is tudatosan helyet teremtenek.

A kapcsolódást választani

A Remete számára kihívást jelenthet a kapcsolódást választani, mivel megszokhatja, hogy minden helyzetben a visszavonulást választja, még akkor is, amikor valójában a kapcsolódás jelentene számára fejlődési lehetőséget.

Az intimitás, a szeretet, az érzelmi közelség és az elköteleződés olyan helyzeteket teremthet, amelyekkel a Remete az egyedüllétben nem feltétlenül találkozik.
A kapcsolódásban viszont megtanulhatja, hogyan engedjen közel magához valakit, hogyan fejezze ki a szükségleteit, hogyan fogadja el a másik gondoskodását és hogyan teremtsen egyensúlyt a saját szabadsága és a közös kapcsolat között.

Ebben az értelemben a kapcsolat maga is a belső műhelymunka részévé válik.
Már nemcsak önmagával dolgozik, hanem a kapcsolatban megjelenő tapasztalatokon keresztül is újabb felismerésekhez juthat.

Két Remete kapcsolódása kölcsönös fejlődési és teremtési folyamattá is válhat.
Mindketten rendelkeznek saját világgal, saját feladatokkal és saját fejlődési úttal, ugyanakkor létrehozhatnak egy közös teret, amelyben a szeretet, a bizalom és az intimitás is kibontakozhat.
Valamint felismerhetik, hogy a szeretet alapú kapcsolódás nem korlátozza az önállóságot, az elköteleződés pedig nem jelenti önmaguk feladását.

A Remete, aki talán egész életében keresi az igazságot, felismerheti, hogy bizonyos igazságokat csak egy bizalomra alapuló és szeretetteljes emberi kapcsolódásban fedezhet fel.