Az egészség a teljesség, az egység érzése. Mindenki másban tudja megélni az egység élményét. Van, akinek a közösséghez való tartozás jelenti az egységet, van aki az alkotás örömében találja meg az egységet, van akinek a természethez való kapcsolódás jelenti az egységet.

Amikor a gyógyulás mélyebb értelmét keressük, akkor sok esetben nem tudjuk, hogy mi az, amit valójában keresünk, mert talán nem látunk rá arra, hogy mi idézte elő a diszharmóniát az életünkben.

A gyógyulás mindig a lélekben kezdődik, a belső teljességhez való visszatérésben.

Spirituális értelemben a gyógyulás jelentése: megtapasztalni az ellenkezőjét annak, ami a lelki fájdalmat okozta.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Ha elhagytak, akkor a gyógyulás élménye az összetartozás megtapasztalása. Ha elutasítottak, akkor a gyógyulás az elfogadás érzése. Ha megaláztak, akkor a gyógyulás a tisztelet megélése.

Ha megtaláljuk, hogy mi a hiányzó érzés és ezt belülről betöltjük, akkor elérjük a teljesség érzését.

Mi az akadálya a (lelki) gyógyulásnak?

A legnagyobb akadály, ha ott keressük a választ, ahol a probléma született.

Ha olyan emberek által szeretnénk betölteni a hiányt, akik hiányból működnek és csak a hiányt tudják közvetíteni felénk.

Ez olyan, mint az üres kútra menni vízért. Az üres kúttól várjuk, hogy tápláljon, ami egyszerűen nem képes rá.

Az emberi kapcsolatokban ez úgy jelenik meg, hogy folyamatosan attól várunk el szeretetet vagy egy érzelmi megerősítést, aki talán túl sérült ahhoz, hogy ezt képes legyen megadni nekünk. Nem azért mert „rossz” lenne, hanem mert egyszerűen nem képes rá.

Sok esetben az ismerős minta vonz, ezért olyan emberekhez vonzódunk, akik ugyanabból a hiányból működnek, ami bennünk is jelen van, és általuk újra megkapjuk azt, amitől alapvetően is szenvedünk. Ezért ismétlődnek a minták. Ennek az ördögi körnek akkor tudunk véget vetni, ha beöltjük a belső hiányokat. Ezután a külvilágban is megjelenik az, aki már nem hiányból működik.

A belső megtapasztalás és a külső eredmény

A belső megtapasztalás fontos ahhoz, hogy a külvilágban látszódjon az eredmény, hiszen a külvilág a belső világunk tükre. Ugyanakkor előfordul, hogy a külső tapasztalás előbb érkezik, ami előidézi a belső- érzelmi változást is.

Vannak olyan események, amelyek azért érkeznek az életünkbe, mert belül már meghoztunk egy döntést. Akár észrevétlenül, csak gondolati szinten, ez pedig elindít egy hullám effektust, aminek az eredménye megjelenik a külvilágban.

A mélyreható tudati és spirituális módszerek – például a ThetaHealing – lehetőséget adnak arra, hogy a lélek megtapasztalja a hiányzó élményt. Ha ez megtörténik, akkor a külvilág törvényszerűen tükrözni fogja, amit belül már érzünk. Megjelennek azok az emberek, helyzetek és lehetőségek, amelyek megerősítik a belső tapasztalatot.

Kapcsolódás nélkül nincs teljesség

A lelki diszharmónia oka sok esetben a kapcsolódás hiánya. A mai világban sokan elszitelelődve élünk, kevés a kapcsolódás az életünkben vagy egyáltalán nincs is valódi kapcsolódás.

Sokan nem képesek a tiszta, harmonikus kapcsolódásra, mert túl sérültek hozzá. És ha sérült emberekhez kapcsolódunk, akkor minket is meg fognak sebezni. Ez a kapcsolódás legnagyobb fájdalma, amikor vágyunk a tiszta kapcsolódásra, de sehol nem találjuk.

Felmerül a kérdés, hogy hol keressük a kapcsolódást? Ha az emberekhez nem tudunk kapcsolódni, akkor hova kapcsolódjunk? Miben tudjuk megélni a kapcsolódás élményét?

Van, valami, aminek mindig a része vagyunk és mindig is a részei leszünk, ez maga a Forrás. A Forrás pedig nem egy külső forrást jelent, hanem bennünk van és a külvilágban is mindenhol megtaláljuk. Az Univerzum, a természet, a létezés egésze mindig befogad minket. Ez az igazi összetartozás érzése, rálátni arra, hogy mindenben ott vagyunk és minden a részünk. De ahhoz, hogy ezt lássuk először önmagunkban kell megtalálnunk a Forrást. Ez maga a lélek, ami a létezésünk középpontja.

Hogyan kapcsolódhatunk a lélekhez?

Az érzéseken keresztül. A lélek az érzésekkel kommunikál velünk, ezen keresztül jelzi, hogy mire vágyik, mi az, ami hiányzik és azt is meg tudja mutatni, hogy milyen út vezet a teljességhez.

Ha képesek vagyunk teret adni az érzéseinknek, akkor meglátjuk azt is, hogy nem kell félnünk az érzéseinktől, hiszen azok soha nem ellenünk vannak, még akkor sem ha fájdalmasak. A fájdalom azt jelzi, hogy valamiért elszakadtunk a Forrástól. De nem kell beleragadnunk a fájdalomba, hiszen egy olyan intelligencia része vagyunk, ami pontosan meg tudja mutatni a kiutat a fájdalomból.

A gyógyulás kulcsa tehát nem más, mint megtapasztalni azt, ami kimaradt – először belül, majd kívül. És nem a hiány forrásánál kell keresni a választ, hanem önmagunkban, a belső forrásnál. Innen épülhet újra a bizalom és a kapcsolódás az élethez.

A A gyógyulás kulcsa – spirituális megközelítésben bejegyzés először Belső Iránytű-én jelent meg.

Vannak olyan segítők akik számára tökéletesen beleillik a felfogásukba, hogy ingyen segítsenek. Vannak, akik számára ez nem elfogadható, hiszen, nekik is ki kell fizetni mindent, főleg ha hivatássszerűen foglalkoznak a segítéssel.

Az elvárások és a segítés mögötti motiváció

A lelki segítőkkel szembeni elvárások alapvetően is sok esetben irreálisak és a legtöbben nem látnak bele abba, hogy spirituális – lelki segítőnek lenni milyen felelősséget – és sokszor terhet- jelent. Sokan nem is szeretnék ezt tudni, sem elfogadni.

Vannak olyan segítők, akiknek a pénz a mozgatórugója és nem a segítés. És amikor ilyenekkel találkozunk, akkor a negatív tapasztalatokat és csalódásunkat kivetíthetjük minden segítőre vagy akár az egész segítő szakmára, mondván, hogy az csak egy „lehúzó gépezet”. Az is gyakori gondolat az emberekben, hogy a lelki segítők csak hasznot akarnak húzni mások szenvedéséből. Sajnos valóban vannak ilyenek. De vannak olyanok is, akik az egész életüket önmaguk fejlesztésére fordítják, folyamatosan fejlődnek és tanulnak, azért, hogy még jobb segítőkké tudjanak válni.

Találkoztam már olyan segítőkkel, akiknek nagyon „hiteles” címkéik voltak, de nem tudtak megoldást adni, mert nem rendelkeztek olyan szintű önismerettel és tapasztalattal, ami alapján tudtak volna segíteni. Az elvégzett iskolák és tanfolyamok nem egyenlőek azzal, hogy valaki tudással is rendelkezik és azt sem jelentik, hogy tud segíteni. Az nem elég, ha felolvassuk a tankönyvet, mert az egyéni elakadásaink megoldókulcsa nincs leírva egy tankönyvben.

Nem mindegy, hogy csak tanulunk dolgokat vagy ténylegesen tudjuk is azt alkalmazni. Én magam is rengeteg tanfolyamot elvégeztem, de nem abban mérem a tudásomat, mert nem az jelenti a valódi tudást.

Mennyire „tiszta” dolog pénzt kérni a lelki segítségért?

Ez a kérdés már alapvetően is rámutat egy kollektív hitrendszerre a segítéssel kapcsolatban. Ugyanis sokan azt gondolják, hogy a lelki segítségért pénzt kérni nem „tiszta” dolog. Még ha nem is vallanák be őszintén, hogy ezt gondolják, de mégis ott van a háttérben. Ezért is fordulhat elő az, hogy az emberek időnként megpróbálnak ingyen hozzájutni a segítséghez, például azáltal, hogy sajnálatot keltenek a segítőkben és esetleg még bűntudatot is keltenek benne. Vagy alapvetően sem fogadják el azt a tényt, hogy fizetniük kell a segítségért, ezért nem veszik igénybe, még akkor sem, ha szükségük lenne rá. Akár még meg is győzik magukat arról, hogy a lelki segítés egyébként sem használna, csakhogy ne kelljen fizetni érte.

Az a meggyőzősédésünk, hogy a lelki segítségért nem jogos pénz kérni, kapcsolódik egy másik kollektív hitrendszerünkhöz is: „a pénz minden gonoszság forrása”.

Ha a lelki segítőket alapvetően a tisztasággal és jósággal azonosítjuk, a pénzt pedig rossznak gondoljuk, akkor a kettő nem tud megférni egymás mellett. Ez pedig belső konfliktust fog okozni – sokszor még magukban a segítőkben is.

Van, akinek nem okoz gondot magas árat elkérni a szolgáltatásaiért és vannak olyanok is, akik számára nagyon nehezen megy pénz kérni. Még akkor is, ha rengeteg munkát beleraknak a segítésbe és abszolút megdolgoznak a pénzükért. Az ár sok esetben az önértékelésünktől is függ, hiszen ha értékeljük a befektetett energiánkat és elköteleződésünket, akkor nem okoz gondot pénzt kérni a szolgáltatásunkért.

Ami drágább, az nem feltétlenül jobb is. Mégis, többre értékeljük azt, aki magas árakat határoz meg, azt gondolván, hogy biztosan többet nyújt vagy többet tud. Van, amikor ez igaz de van, amikor egyszerűen csak kapzsiság.

Az ingyenes lelki segítség, amit sokan nem értékelnek

A tapasztalat azt mutatja, hogy amit ingyen kapunk azt nem értékeljük igazán. Az ingyenes dolgoknál az elköteleződésünk sem annyira erős, mert nincs benne igazán az energiánk és elhatározásunk.

Ezt én magam is tapasztaltam, amikor egyszer ajándékba kaptam egy tanfolyamot, ami teljesen más érzés volt, mint amiért fizettem. Miközben ugyanolyan értékes volt az ingyenes is, mint a fizetős. Az elköteleződésem is adott volt, de az energia mégis teljesen más volt. Nem volt igazán tétje a dolognak és hiányzott belőle egy fontos dolog: a felelősség.

És pontosan ez az, amiért sok esetben nem használ az ingyenes segítség, mert hiányzik belőle az elköteleződés és a felelősség érzése. Az ingyenes segítés is lehet ugyanolyan értékes, mint egy fizetős szolgáltatás, de nem fogjuk annyira értékelni, mint azt, amiért ténylegesen fizetnünk kellett.

A pénz is energia és amikor fizetünk valamiért, akkor belerakjuk az energiát, ami már alapvetően egy döntés és elhatározás egy irányba. Mondhatjuk úgy is, hogy az egy szándék nyilvánítás.

Az ingyenesség ára

Az ingyenes segítésnél is fontos, hogy legyen energiacsere. Ha kapunk valamit, akkor adjunk is valamit. Ha nem is annak, akitől kaptuk, akkor valakinek, akinek szüksége van arra, amit fel tudunk ajánlani. Ez „csak” egy energetikai szempont, de az is jelentős. Sőt valójában ez a legfontosabb.

Bármennyire is egyszerűnek tűnik valamit ingyen kapni, sokszor egyáltalán nem a könnyebb út. Az ingyenességre sokan úgy tekintenek, hogy „próbáld fel, hátha tetszik”, hiszen nincs tétje, nem veszítünk vele semmit. Fontos felmérni, hogy valami tényleg működik-e számunkra, de amikor a lelki fejlődésről van szó, akkor az a mentalitás, hogy folyamatosan csak kipróbálunk mindent, nem biztos, hogy valódi eredményre vezet. Hiszen ha nem rakjuk bele igazán semmibe az energiánkat, akkor nem fogjuk igazán felfedezni a benne rejlő lehetőségeket.

Ahogyan Yoda mester is mondta: „Tedd vagy ne nedd, de ne próbáld.”

Akik igazán elköteleződnek a lelki fejlődésük és a belső munka iránt, ők nem várják el, hogy valamit ingyen kapjanak. Hiszen az elköteleződésük már alapvetően azt mutatja, hogy belerakják az energiát abba, hogy elérjék a céljukat. Azokra jellemző leginkább, hogy elvárják az ingyenességet, akik bizalmatlanok és nem tudják igazán, hogy mit szeretnének elérni.

Van, amikor a pénz hiánya az akadályozó tényező. De ha igazán el akarunk érni valamit, akkor elő tudjuk teremteni rá a pénzt. Ez is csak elköteleződés kérdése, hiszen vannak lehetőségeink arra, hogyan teremtsük elő a szükséges anyagi keretet. Sok esetben a tehetetlenség érzése az, ami a valódi akadály, nem a pénz hiánya.

A valódi belső munka és a változás mindig energiabefektetést igényel. És csak akkor érünk el igazi eredményeket, ha minden szinten készek vagyunk felelősséget vállalni önmagunkért. Az ingyenesség árát sokszor csak később fizetjük meg, ezért fontos tudatosítani, hogy mi a valódi célunk.

A Az ingyenes lelki segítés valódi értéke – Mi az ingyenesség ára? bejegyzés először Belső Iránytű-én jelent meg.

Gyakran a hitrendszereink jelentették a kapcsolódásunkat a körülöttünk lévő emberekhez, ezért nehéz változtatni rajtuk. Főleg akkor, ha még mindig olyan emberek vesznek körül, akik folyamatosan megerősítik és fenn is tartják azokat.

Sokszor nem tudatosítjuk, de ragaszkodunk a hitrendszereinkhez, mert a személyiségünk (az egónk) részévé válnak. Amikor megkérdőjelezzük őket és változtatni akarunk rajtuk, akkor szembekerülünk az egónkkal. Az egó számára pedig a legfontosabb cél a túlélés, az önfenntartás. Vagyis az egó mindent meg akar tartani, ami a részévé vált, még akkor is, ha az állandó fájdalmat okoz.

Amíg az egónk irányítja az életünket, addig nehéz változtatnunk a hitrendszereinken, mert az egó folyamatosan ellenáll a változásnak. Ez abban nyilvánulhat meg, hogy szabotáljuk a saját lelki fejlődésünket azáltal, hogy nem akarjuk tudatossá tenni a hitrendszereinket és akár fenyegetésnek tekintjük azt, aki rávilágít egy korlátozó hitrendszerünkre.

Gyakori, hogy egy részünk változni akarna, de az egónk visszahúz a megszokott és ismerős mintákba. Ez a kettősség pedig belső feszültségben mutatkozik meg, ennek hatására pedig hajlamosak vagyunk elutasítani a segítséget is. Főleg akkor, ha egy alapvető hitrendszer megváltozatása a célunk. Ilyenkor szembekerülünk az „ellenerővel”, vagyis minden olyan tényezővel, ami benne akar tartani a hitrendszerben.

Az ellenállás feloldása

Amikor hitrendszer munkával foglalkozunk, akkor szinte mindig van belső ellenállásunk. Ez az ellenállás egyrészt abból fakad, hogy egyszerűen félünk a változástól, de vannak mélyebb okai is, annak, hogy mitől félünk igazán.

Amikor egy hitrendszert megváltoztatunk, akkor el kell engednünk a régit, azért, hogy meg tudjon jelenni valami új az életünkben. És sokszor annyira félünk elengedni a régit, hogy a végtelenségig ragaszkodunk hozzá, még akkor is, ha az egyértelműen fájdalmat okoz. Még a rossz dolgokat is megszokjuk és félünk kilépni abból, ami már ismerős. Sok esetben az a félelem is jelen van, hogy ha elengedjük azt, ami van, akkor csak ürességet fogunk tapasztalni, ami az egó egyik legnagyobb félelme.

Gyakori, hogy nem hiszünk abban, hogy meg tudjuk teremteni azt, amire igazán vágyunk, ezért inkább ragaszkodunk ahhoz, ami van, még akkor is, ha az nem jár jó érzéssel. De mi van akkor, ha valami sokkal jobb vár a hitrendszer ellenkező oldalán?

Elengedni a megszokott dolgokat félelmetes érzés tud lenni, főleg ha nem tudjuk, hogy mi vár az ellenkező oldalon, mert még nem ismerjük. Az ismeretlentől való félelem viszont nem valós, hiszen amit nem ismerünk, attól nem félhetünk. Attól félünk valójában, amit az ismerős tapasztalataink alapján kivetítünk az ismeretlenbe.

A hitrendszerek megváltoztatása – hogyan kezdjünk hozzá?

Az elköteleződés az egyik legfontosabb tényező, mert szembe fogunk kerülni belső és külső ellenállással is, az egónk szabotálni próbálja a próbálkozásainkat, és ha nincs kellő elhatározásunk, akkor könnyen feladhatjuk és visszacsúszunk a megszokott mintákba. Az elköteleződés fontosságáról ebben a cikkben is írtam.

A hitrendszereink megváltoztatása egy új kezdetet jelenthet az életünkben, rájöhetünk arra, hogy van választásunk, dönthetünk másképp, másfajta életet is teremthetünk magunknak.

Amit igazán szeretek a hitrendszer munkában, hogy megnyitja a kaput a lehetőségek előtt. Amit korábban nem láttunk meg, azt hirtelen meglátjuk, újabb lehtőségeket veszünk észre, mintha kinyílna a világ.

A tapasztalataim alapján a hitrendszermunkához az egyik legjobb módszer a ThetaHealing, ami egy nagyon mélyreható módszer és több szinten dolgozik a tudatalattival. Egy ThetaHealing konzultáción leásunk a hitrendszerek mélyére és minden szinten átalakítjuk az energiákat.

Ugyanakkor Byron Katie ” A Munka” nevű 4 kérdéses módszere is hatékony, ha az a célunk, hogy felfedezzük a hitrendszereket. Ez a technika viszont nem ás le igazán a hitrendszerek mélyére, mivel nem érzelmi munka, a hitrendszereinket pedig elsősorban az érzelmeink tartják fenn.

Egy hitrendszerben lenni olyan, mintha bezárnánk önmagunkat egy mentális konstrukcióba. Amikor kilépünk a hitrendszerből, akkor viszont meglátjuk azt, hogy mennyi minden van a hitrendszeren kívül, amire soha nem volt rálátásunk. Ha korábban ragaszkodtunk ahhoz, hogy bizonyos dolgok nem lehetségesek és hirtelen meglátjuk, hogy nagyon is lehetségesek, az teljesen megváltoztatja a gondolkodásunkat és megnyitja a lehetőséget a változások előtt. Ez az egyik legjobb dolog, amit tapasztalhatunk az életben, hiszen ez vezethet el a valódi szabadság érzéséhez.

Az ismerős dolgok a biztonságosak?

Biztosan ismered a mondást, hogy „a járt utat a járatlanért el ne hagyd”. Sokan megtanultuk, hogy féljünk a saját utunkat járni, ezért félünk eltérni a megszokottól. Egyszerűen csak követünk másokat és ha változtatunk is dolgokon, azt sokszor nem olyan mértékben tesszük, ahogyan azt igazán szeretnénk, ezzel pedig akadályozzuk, hogy kibontakozzunk az életben és hogy észrevegyük a lehetőségeket az életünkben.

Ami ismerős, az nem jelenti azt, hogy biztonságos is. Sok esetben az okozza a legtöbb fájdalmat az életünkben, ami ismerős, mégis félünk azt elengedni.

A hitrendszer munka bátorságpróba is. Mennyire vagy bátor kilépni a megszokottból, azért hogy valami új megérkezzen az életedbe? Mi kellene ahhoz, hogy bátran változtass? Sokak számára a támogatottság hiánya az akadályozó tényező vagy az, hogy nem bíznak önmagukban eléggé. Érdekes, hogy ezek mögött is gyakran hitrendszerek vannak, vagyis már alapvetően a hitrendszereink akadályozzák azt, hogy a hitrendszereinket megváltoztassuk.

Nem véletlen, hogy a hitrendszermunka mindig több szinten történik, vannak a felszínen lévő hitrendszerek és vannak a mélyebb hitrendszerek, amelyekhez akkor jutunk el, ha a felszínen lévőket feloldjuk.

És mi van a hitrendszerek ellenkező oldalán? A végtelen lehetőség és a szabad akarat.

Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy mire vágyik igazán és milyen életet szeretne teremteni önmagának. A lehetőség mindig adott, hogy változtassunk, hiszen rendelkezünk azzal a belső erővel, hogy változtassunk az életünkön.

Dönthetünk úgy, hogy benne maradunk a hitrendszereinkben és nem fog változni az életünk, vagy dönthetünk úgy, hogy változtatunk és felfedezzük, hogy milyen lehetőségeket rejt még számunkra az élet.

A Miért olyan nehéz a hitrendszereket megváltoztatni és hogyan kezdjünk hozzá? bejegyzés először Belső Iránytű-én jelent meg.

Hogyan működik a tudatos teremtés?

Kezdetben mindannyian tudattalanul teremtjük a valóságunkat, a gondolataink és hitrendszereink alapján. Akkor is teremtjük a valóságunkat, amikor ezt nem tudatosan tesszük, hiszen minden gondolatunknak és érzésünknek teremtő ereje van.

A tudatos teremtés és a tudattalan teremtés közötti különbség az, hogy a tudattalan teremtés esetében átadjuk a döntést rajtunk kívül álló tényezőknek, ilyenkor az eleve elrendelés szintjéről működünk. A tudatos teremtés esetében pedig a saját kezünkben van a döntési jog és szabad akaratból teremtjük meg azt, amire vágyunk.

A tudatos teremtővé válás lényegében azt jelenti, hogy visszavesszük a szabad akaratot az életünk fölött. Azt az erőt, ami mindig is a miénk volt, de mások kezébe adtuk, ezért nem tudtunk élni vele.

Annak érdekében, hogy tudattalan teremtőkből tudatos teremtőkké váljunk először is észre kell vennünk, hogy melyek azok a (tudattalan) gondolatok, hitrendszerek, meggyőződések, amelyek automata módon teremtik a valóságunkat. Mi az, amit elhittünk önmagunkról és a világról? Ezeket a gondolatokat és hitrendszereket könnyedén felfedezhetjük: egyszerűen csak megnézzük, hogy milyenek az életkörülményeink. Milyen környezet vesz körül, milyenek a kapcsolataink, milyen az önmagunkkal való kapcsolat, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz és az élethez úgy alapvetően? Minden tényező, ami jelen van az életünkben a gondolataink manifesztációja.

Sokszor fájdalmas tudatosítani, hogy minden, amit az életben tapasztaltunk, a gondolataink eredménye. De még ha sokszor fájdalmas is szembesülni vele, nagyon fontos tudatosítani, hogy milyen gondolatminták vezérelnek az életben, hiszen csak akkor tudunk változtatni valamin, ha először tudatossá tettük.

Többségében tudattalanul teremtjük a valóságunkat, miközben valami másra vágynánk. Amire valóban vágyunk, talán elérhetetlennek tűnik vagy talán azt gondoljuk, hogy nem érdemeljük meg.

Milyen akadályai vannak a tudatos teremtésnek?

Nagyon sok hitrendszerünk és meggyőződésünk van, ami akadályozza a teremtést. A legtöbb ilyen hitrendszer a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség érzéséhez kapcsolódik. Ezek a hitrendszerek akkor alakultak ki, amikor azt tapasztaltuk, hogy vágyunk valamire, amit csak mások tudnak megadni nekünk és nem kaptuk meg a vágyott dolgot, vagy küzdenünk kellett érte, ki kellett érdemelnünk, esetleg valamit fel kellett áldoznunk érte. Ezek a tapasztalások pedig mély nyomot hagynak bennünk, hiszen ezek alapján alakítjuk ki, hogy milyen módon érhetünk el valamit az életben.

A kiszolgáltatottság érzéséből van, hogy azért nem tudunk kilépni, mert megtanultuk, hogy ez tart biztonságban. Talán csak ezen keresztül tudunk kapcsolódni másokhoz. Amikor elkezdjük „lebontani” a hitrendszereket, akkor előjönnek azok az érzések és akár még ősi, generációs félelmek is, amelyek fenntartják a hitrendszerünket és nem engedik, hogy változtassunk rajta. Ezért érezhetjük azt, hogy nem tudunk változtatni a helyzetünkön, hiába próbáljuk. A generációs hitrendszerek és a kollektív hitrendszerek is erősen befolyásolják az életünket és amíg ezekből nem lépünk ki, addig akadályozzák a tudatos teremtést.

A hitrendszereinkre sok esetben nem látunk rá, mert tudatalattiak. De vannak módszerek, amelyekkel tudatossá tehetjük őket és változtathatunk rajta. Tapasztalataim szerint az egyik legjobb módszer erre a ThetaHealing, amiről ebben a cikkben leírtam a tapasztalataimat: Hogyan változtatta meg a ThetaHealing az életemet?

Manifesztáció a gyakorlatban

A manifesztáció egy természetes folyamat, ami erőfeszítés nélkül működik – ha semmi nem áll az útjában. Ha tudatos teremtőkké szeretnénk válni, akkor az a feladatunk, hogy minden akadályt elhárítsunk, annak érdekében, hogy a manifesztáció akadálytalanul működjön.

Van egy nagyon egyszerű gyakorlat arra, hogyan teszteljük a teremtő képességünket.

Egy egyszerű vizualizációs gyakorlatról van szó, ami abból áll, hogy keresünk egy teljesen semleges dolgot, amivel szemben nincs semmilyen belső ellenállás, sem negatív érzelem, sem hozzá kapcsolódó emlék.

Például, legyen ez a dolog egy kék színű szoknya. Ha egy kék színű szoknyát akarok manifesztálni, akkor egy vizualizációban maximum 5 percig egy kék szoknyára fogok gondolni. Ezután elengedem az egészet és többet nem gondolok rá. Később azt fogom tapasztalni, hogy mindenhol szembe jön valaki, aki éppen egy kék szoknyát visel.

Ez a gyakorlat arra szolgál, hogy rávilágítson arra, hogy van beleszólásunk a valóságunkba. Segít abban is, hogy észrevegyünk olyan dolgokat a külvilágban, amit egészen addig nem vettünk észre és amolyan ébresztőként szolgál, ami által elgondolkodhatunk azon is, hogy ha ez ennyire egyszerű, akkor vajon mi az, amit még meg tudunk teremteni.

Mindig az első lépés a legfontosabb: realizálni, hogy teremtő erővel rendelkezünk.

Amikor már gyakorlott manifesztálók vagyunk, akkor azt is tapasztalhatjuk, hogy egy „véletlen” gondolat is elindíthat egy manifesztáció lavinát és nem tudunk elmenekülni a manifesztációnk elől.

A tudatos teremtés – a felelősségünk tudatosítása

A tudatos teremtővé válás része, hogy minden gondolatunkért felelősséggel tartozunk és szükséges szelektálunk, hogy mi az, aminek az energiát akarjuk adni.

Amikor már tudatosan teremtünk mindent, akkor ez a szelektálás nem egy napi plusz feladat lesz, amit állandóan el kell végezni, hanem egy teljesen természetes folyamattá válik és csak a tudatos jelenlétre van szükség hozzá.

Van amikor már annyira gyorsan történik a manifesztáció, hogy nagyon figyelnünk kell a gondolatainkra. Ez nem azt jelenti, hogy félnünk kell tőlük, egyszerűen csak észre kell vennünk, hogy mekkora erejük van és tudatosan kell kezelnünk őket.

A Tudatos teremtés – Hogyan működik a manifesztáció? bejegyzés először Belső Iránytű-én jelent meg.

Voltak olyan módszerek, amelyekkel el tudtam érni változásokat, de hiányzott valami. Kerestem egy érzést, amit nem tudtam pontosan meghatározni, de tudtam, hogy fel fogom ismerni, amikor megtalálom.

A ThetaHealing módszer akkor került középpontba az életemben, amikor elveszítettem egy családtagomat, aki lelkileg nagyon közel állt hozzám. Nehezen tudtam feldolgozni az elvesztését és éreztem, hogy egy új perspektívára van szükség, ahhoz, hogy feldolgozzam a fájdalmat. Ekkor került a képbe a ThetaHealing, amiről már hallottam korábban is, de nem éreztem hívást iránta. A megérzéseim viszont azt súgták, hogy most pontosan erre van szükségem, ezért jelentkeztem az alaptanfolyamra, majd a haladóbb tanfolyamokat is elvégeztem. Ma pedig már aktívan használom a módszert az egyéni konzultációs alkalmakon.

Tapasztalatok és változások

Ami engem illet, csak akkor használok egy módszert, ha az egyértelműen bizonyít és érzem a hatását. És nemcsak érzelmi-lelki szinten, hanem fizikai szinten is látom a változást. A ThetaHealing pedig minden szinten bizonyított nálam.

Az én meglátásom, hogy ennek a módszernek az ereje abban rejlik, hogy képes megmutatni a legmagasabb szintű igazságot. Vagyis rá tud világítani egy probléma vagy nehézség valódi okára és a megoldásra. Olyan belső akadályokat is fel lehet oldani vele, amire alapvetően nem látunk rá, mert annyira mélyen tudattalan. Minden, ami tudattalan, a háttérből, rejtett módon irányítja az életünket.

Nemcsak a módszer hatékonysága ami kiemelkedő, hanem az energia tisztasága is, amivel dolgozik. Amikor elkezdtem alkalmazni, akkor mondhatni gyorsítósávra került az életem. Rövid idő alatt nagyon sokat fejlődtem az önismeret terén és nagyon sok felismerést tettem, amelyek segítettek tudatosabb döntéseket hozni. Teljesen átalakult az életem, másképp tekintettem önmagamra és mindenre, ami egészen addig történt velem. Egy magasabb nézőpontból képes voltam rálátni az életemre. Az érzékelésem és az intuícióm – ami alapvetően is erős volt – még erősebb és még tisztább lett.

Azért tudtam olyan mélyreható változásokat elérni a ThetaHealinggel, mert mindig is elkötelezett voltam a belső fejlődés és a változás iránt és találtam egy olyan módszert, ami tényleg támogat ebben. Az önmagamba vetett hitemet is helyreállította és még erősebb elhatározást adott a feladataimhoz.

Miért pont a ThetaHealing hozta el az áttörést?

Mélyreható módszerről van szó, amivel nagyon mélyre le tudunk ásni. A ThetaHealing alapvetően 4 szinten dolgozik: alap szinten – vagyis a jelen életben fogantatástól a jelenig- , generációs szinten, az előző életek szintjén, és a kollektív tudattalannal is dolgozunk.

A változásban annak is nagy szerepe van, hogy egy nagyon tudatos tanárom volt, aki példát mutatott arra, hogy mit jelent szeretetből tanítani és szeretettel segíteni. Egy olyan pozitív példát mutatott nekem, ami nagyon sokat jelentett számomra.

Mindig is tudtam, hogy a segítés az én utam, hiszen az érzékelésem alapján ez szinte magától értetődő volt, hogy dolgom van vele. De hiányzott valami, ami elindít ezen az úton. Fel kellett oldanom azokat a belső blokkokat is, amelyek akadályoznak abban, hogy segítőként tudjak működni.

Sokszor elképesztő érzés belegondolni abba, hogy mennyi áldásban részesülhetünk, ha nyitottak vagyunk a változásra és elfogadjuk az Univerzum segítségét.

Hozzáteszem, a ThetaHealing módszer maga nagyon hatékony, de tudni kell jól használni. Azt szoktam mondani, hogy a módszer adja az 50%-ot a másik 50% pedig maga az ember, aki használja. Hiszen hiába egy tökéletes technika, ha azt nem tudjuk igazán jól alkalmazni. A saját tudatossági szintünk – és a bátorságunk- határozza meg, hogy mennyire mélyre tudunk leásni és mi az, amire képesek vagyunk rálátni.

Nem egy csodaszerről van szó, ami varázsütésre megoldja minden problémánkat, anélkül, hogy bármit tennünk kellene érte. Ahhoz, hogy változást érjünk el, szükséges elköteleződni önmagunk iránt és belerakni az energiát a változásba.

A ThetaHealing egy nagyon hatékony módszer. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ez csak egy eszköz, ami nem helyettesíti a döntéshozást és a cselekvést.

Mit kaptam a ThetaHealing által?

Számomra a ThetaHealing megadta azt a hiányzó érzést, amit mindig kerestem: a feltétel nélküli szeretet érzését – ami a ThetaHealing alapja. A feltétel nélküli szeretet a valódi létezésünk. Ez nem az emberi szeretet érzése, hanem az az energia, ami alapvetően meghatároz minket. Ez a legismerősebb ismeretlen érzés, hiszen lehet, hogy emberként soha nem éreztük, de mégis olyan érzés, mint hazatalálni.

A ThetaHealing segített megtalálni önmagamat és a saját erőmet.

Azért határoztam el, hogy konzulens leszek, mert szeretném ha mások is megtapasztalnák ennek a módszernek az erejét. Amit én már megtapasztaltam a saját életemben és másokat is támogatni tudok abban, hogy átalakítsák az életüket.

A lelki fejlődési utunkon lehet olyan érzésünk, hogy valami új felismerést teszünk, de aztán rájövünk arra, hogy valójában mindig is tudtuk, csak valamiért elfelejtettük – legyen ez akár az életcélunk, a belső erőnk vagy a saját belső igazságunk. A ThetaHealing számomra egy emlékeztető volt arra, hogy mi a valódi létezésünk, valamint megmutatta a lehetőségeket és a kiutat a fájdalomból.

Ha többet szeretnél tudni a ThetaHealing módszerről, akkor a konzultációs oldalamon találsz róla részletes leírást, itt: ThetaHealing konzultáció.

A Hogyan változtatta meg a ThetaHealing az életemet? bejegyzés először Belső Iránytű-én jelent meg.