Az ingyenes lelki segítés valódi értéke – Mi az ingyenesség ára?

Gyakori elvárás a spirituális és lelki segítőkkel szemben, hogy ingyen nyújtsanak segítséget. Én magam is segítő vagyok és most nemcsak a saját nézőpontomból szeretném leírni ezt a jelenséget, hanem egy szélesebb perspektívát mutatnék meg.

Vannak olyan segítők akik számára tökéletesen beleillik a felfogásukba, hogy ingyen segítsenek. Vannak, akik számára ez nem elfogadható, hiszen, nekik is ki kell fizetni mindent, főleg ha hivatássszerűen foglalkoznak a segítéssel.

Az elvárások és a segítés mögötti motiváció

A lelki segítőkkel szembeni elvárások alapvetően is sok esetben irreálisak és a legtöbben nem látnak bele abba, hogy spirituális – lelki segítőnek lenni milyen felelősséget – és sokszor terhet- jelent. Sokan nem is szeretnék ezt tudni, sem elfogadni.

Vannak olyan segítők, akiknek a pénz a mozgatórugója és nem a segítés. És amikor ilyenekkel találkozunk, akkor a negatív tapasztalatokat és csalódásunkat kivetíthetjük minden segítőre vagy akár az egész segítő szakmára, mondván, hogy az csak egy „lehúzó gépezet”. Az is gyakori gondolat az emberekben, hogy a lelki segítők csak hasznot akarnak húzni mások szenvedéséből. Sajnos valóban vannak ilyenek. De vannak olyanok is, akik az egész életüket önmaguk fejlesztésére fordítják, folyamatosan fejlődnek és tanulnak, azért, hogy még jobb segítőkké tudjanak válni.

Találkoztam már olyan segítőkkel, akiknek nagyon „hiteles” címkéik voltak, de nem tudtak megoldást adni, mert nem rendelkeztek olyan szintű önismerettel és tapasztalattal, ami alapján tudtak volna segíteni. Az elvégzett iskolák és tanfolyamok nem egyenlőek azzal, hogy valaki tudással is rendelkezik és azt sem jelentik, hogy tud segíteni. Az nem elég, ha felolvassuk a tankönyvet, mert az egyéni elakadásaink megoldókulcsa nincs leírva egy tankönyvben.

Nem mindegy, hogy csak tanulunk dolgokat vagy ténylegesen tudjuk is azt alkalmazni. Én magam is rengeteg tanfolyamot elvégeztem, de nem abban mérem a tudásomat, mert nem az jelenti a valódi tudást.

Mennyire „tiszta” dolog pénzt kérni a lelki segítségért?

Ez a kérdés már alapvetően is rámutat egy kollektív hitrendszerre a segítéssel kapcsolatban. Ugyanis sokan azt gondolják, hogy a lelki segítségért pénzt kérni nem „tiszta” dolog. Még ha nem is vallanák be őszintén, hogy ezt gondolják, de mégis ott van a háttérben. Ezért is fordulhat elő az, hogy az emberek időnként megpróbálnak ingyen hozzájutni a segítséghez, például azáltal, hogy sajnálatot keltenek a segítőkben és esetleg még bűntudatot is keltenek benne. Vagy alapvetően sem fogadják el azt a tényt, hogy fizetniük kell a segítségért, ezért nem veszik igénybe, még akkor sem, ha szükségük lenne rá. Akár még meg is győzik magukat arról, hogy a lelki segítés egyébként sem használna, csakhogy ne kelljen fizetni érte.

Az a meggyőzősédésünk, hogy a lelki segítségért nem jogos pénz kérni, kapcsolódik egy másik kollektív hitrendszerünkhöz is: „a pénz minden gonoszság forrása”.

Ha a lelki segítőket alapvetően a tisztasággal és jósággal azonosítjuk, a pénzt pedig rossznak gondoljuk, akkor a kettő nem tud megférni egymás mellett. Ez pedig belső konfliktust fog okozni – sokszor még magukban a segítőkben is.

Van, akinek nem okoz gondot magas árat elkérni a szolgáltatásaiért és vannak olyanok is, akik számára nagyon nehezen megy pénz kérni. Még akkor is, ha rengeteg munkát beleraknak a segítésbe és abszolút megdolgoznak a pénzükért. Az ár sok esetben az önértékelésünktől is függ, hiszen ha értékeljük a befektetett energiánkat és elköteleződésünket, akkor nem okoz gondot pénzt kérni a szolgáltatásunkért.

Ami drágább, az nem feltétlenül jobb is. Mégis, többre értékeljük azt, aki magas árakat határoz meg, azt gondolván, hogy biztosan többet nyújt vagy többet tud. Van, amikor ez igaz de van, amikor egyszerűen csak kapzsiság.

Az ingyenes lelki segítség, amit sokan nem értékelnek

A tapasztalat azt mutatja, hogy amit ingyen kapunk azt nem értékeljük igazán. Az ingyenes dolgoknál az elköteleződésünk sem annyira erős, mert nincs benne igazán az energiánk és elhatározásunk.

Ezt én magam is tapasztaltam, amikor egyszer ajándékba kaptam egy tanfolyamot, ami teljesen más érzés volt, mint amiért fizettem. Miközben ugyanolyan értékes volt az ingyenes is, mint a fizetős. Az elköteleződésem is adott volt, de az energia mégis teljesen más volt. Nem volt igazán tétje a dolognak és hiányzott belőle egy fontos dolog: a felelősség.

És pontosan ez az, amiért sok esetben nem használ az ingyenes segítség, mert hiányzik belőle az elköteleződés és a felelősség érzése. Az ingyenes segítés is lehet ugyanolyan értékes, mint egy fizetős szolgáltatás, de nem fogjuk annyira értékelni, mint azt, amiért ténylegesen fizetnünk kellett.

A pénz is energia és amikor fizetünk valamiért, akkor belerakjuk az energiát, ami már alapvetően egy döntés és elhatározás egy irányba. Mondhatjuk úgy is, hogy az egy szándék nyilvánítás.

Az ingyenesség ára

Az ingyenes segítésnél is fontos, hogy legyen energiacsere. Ha kapunk valamit, akkor adjunk is valamit. Ha nem is annak, akitől kaptuk, akkor valakinek, akinek szüksége van arra, amit fel tudunk ajánlani. Ez „csak” egy energetikai szempont, de az is jelentős. Sőt valójában ez a legfontosabb.

Bármennyire is egyszerűnek tűnik valamit ingyen kapni, sokszor egyáltalán nem a könnyebb út. Az ingyenességre sokan úgy tekintenek, hogy „próbáld fel, hátha tetszik”, hiszen nincs tétje, nem veszítünk vele semmit. Fontos felmérni, hogy valami tényleg működik-e számunkra, de amikor a lelki fejlődésről van szó, akkor az a mentalitás, hogy folyamatosan csak kipróbálunk mindent, nem biztos, hogy valódi eredményre vezet. Hiszen ha nem rakjuk bele igazán semmibe az energiánkat, akkor nem fogjuk igazán felfedezni a benne rejlő lehetőségeket.

Ahogyan Yoda mester is mondta: „Tedd vagy ne nedd, de ne próbáld.”

Akik igazán elköteleződnek a lelki fejlődésük és a belső munka iránt, ők nem várják el, hogy valamit ingyen kapjanak. Hiszen az elköteleződésük már alapvetően azt mutatja, hogy belerakják az energiát abba, hogy elérjék a céljukat. Azokra jellemző leginkább, hogy elvárják az ingyenességet, akik bizalmatlanok és nem tudják igazán, hogy mit szeretnének elérni.

Van, amikor a pénz hiánya az akadályozó tényező. De ha igazán el akarunk érni valamit, akkor elő tudjuk teremteni rá a pénzt. Ez is csak elköteleződés kérdése, hiszen vannak lehetőségeink arra, hogyan teremtsük elő a szükséges anyagi keretet. Sok esetben a tehetetlenség érzése az, ami a valódi akadály, nem a pénz hiánya.

A valódi belső munka és a változás mindig energiabefektetést igényel. És csak akkor érünk el igazi eredményeket, ha minden szinten készek vagyunk felelősséget vállalni önmagunkért. Az ingyenesség árát sokszor csak később fizetjük meg, ezért fontos tudatosítani, hogy mi a valódi célunk.