Amikor az erőt kívül keressük – a belső erő és a külső erő különbsége

Sokan úgy gondolják, hogy az erő valami olyan dolog, amit kívülről kell megszerezni.
Azokat látjuk erősnek, akik státusszal rendelkeznek, akik látszólag magabiztosak, határozottak és látható erejük van.
Kialakul bennünk a kép, hogy az erő ott van, ahol ez látványosan megjelenik.

Csakhogy van egy másik fajta erő is, amely nem így működik.
Ez a fajta erő nem hangos, nem kér figyelmet, nem akar bizonyítani és nem versenyez.
Ez az erő nem mérhető külső dolgokban és nem azért erős, mert másokhoz képest az, hanem mert belülről épült fel.

A két erő közötti különbséget szemléltetve, az egyiket belső erőnek a másikat külső erőnek fogom nevezni.

A külső erő:

• domináns
• kontrolláló
• hiányból működik
• bizonyítani akar
• harcol
• versenyez
• fölényben akar lenni

A belső erő:

• csendes
• stabil
• integritásból működik
• öntudatos
• önreflektív
• nem bizonyít
• nem versenyez
• nem akar fölényben lenni

A külső erő kívülről akarja megszerezni az erőt.
A belső erő pedig belülről építi fel az erejét.

A külső erő azért harcol, hogy erősnek érezze magát.
A belső erő azért nem harcol, mert tudja, hogy önmagában is erős.

Mi történik, amikor a két erő találkozik?

Amikor ez a kétféle erő találkozik, akkor az egyik versengeni kezd, mert csak így tud létezni. A másik nem érti a verseny célját, hiszen nem kell védenie az erejét.
Az egyik bizonyítani akar, a másik egyszerűen csak jelen lenni.
Az egyik elvenni próbál, a másik tudja, hogy az ereje nem átadható.

A két erő nem ugyanazon a tudatszinten működik.
Egy ilyen találkozás mindig feszültséggel és indulatokkal jár és általában szétválással végződik.

Nézzünk egy konkrét példát arra mi történik akkor, ha két olyan személy találkozik, akikben eltérő erő-minőség működik.

Az egyik egy külső erőből működő férfi.
A másik egy belső erőből működő nő.

A férfi oldala:

A férfi az erőt külső forrásokhoz köti.
Státuszban, szerepekben, kontrollban méri az erőt.
Abban érzi magát erősnek, amit elért, amit felmutathat, amit mások is elismernek. Számára az erő hierarchiában jelenik meg.
Mindig van aki feljebb és lejjebb áll, és ebben a rendszerben határozza meg az emberek értékét.
Számára az erőnek mindig láthatónak, mérhetőnek és bizonyíthatónak kell lennie.
Aki a mércéje alapján nem rendelkezik erővel, azt pedig egyszerűen leértékeli.

A nő oldala:

A nő egészen más úton jár.
Volt olyan élethelyzetben, ahol a külső elismerés számított, rendelkezett státusszal, de idővel eltávolodott ettől.
Nem azért, mert ne tudna megfelelni ezeknek a mércéknek, hanem mert felismerte, hogy számára nem ez jelenti az erőt, hanem a szabadság és az önazonosság.
Az erejét nem külső eredményekből építette fel, hanem belső munkával érte el.
Az egész életét arra tette fel, hogy felépítse a belső integritását, hiszen tudta, hogy ez fog elvezetni a valódi erőhöz.
Egy olyan erőhöz, amit senki nem tud elvenni tőle.

Amikor ők ketten találkoztak, a férfi megpróbált kontrollt gyakorolni a nő fölött. Taktikázott, játszmázott vele, következetlenül kommunikált, összezavarta, folyamatosan reakciót akart kicsikarni belőle és soha nem volt őszinte vele.
Mindezt azért tette, mert a nő ereje összezavarta őt, egyszerre félelmet és vágyat is keltett benne.

Nem tudta honnan jön ez az erő, hiszen a nő nem rendelkezik olyan dolgokkal, amelyeket ő erőnek gondolt.

A kontrollkísérletek mind próbálkozások voltak arra, hogy fölényt szerezzen, de ezt soha nem tudta elérni.

A nő – mivel kapcsolódni akart – egy ideig elviselte a játékot, de tudta, hogy ha belemegy a játszmákba, akkor kilép az integritásából, és lemond az erejéről.
Ezt pedig semmiképpen nem akarta megtenni, hiszen a kapcsolódás feltétele nem lehet az, hogy lemondjon a saját erejéről.

A férfi csak fölényben tudta magát erősnek érezni, az egyenrangúság számára nem létezett.
A nő pedig csak egyenrangúságban tudott létezni.

A férfi azt gondolta, hogy ha birtokolná a nőt, akkor hozzájutna az erejéhez. Azt viszont nem látta, hogy ez a fajta erő nem megszerezhető, csak belülről lehet felépíteni.

A kontrollkísérletek és a hatalmi játszmák kimerítőek voltak a nő számára. A férfi folyamatosan harcolni akart vele, ami sértette a nő integritását, ezért elhatárolódott tőle.
Az elhatárolódással pedig visszatért a saját erejébe.

Miért nem tud kiegyezni a két erő?

Amikor ez a két működés találkozik, a külső erőből működő fél nem érti azt az erőt, amit nem tud egyértelműen mérni.
A másikban érzékel valamit – egy belső stabilitást, egy csendes erőt – de nem tudja, hogy ez honnan jön és hogyan érte el.
Mivel a saját világképében az erő kívülről megszerezhető, azt feltételezi, hogy itt is erről van szó. Hogy ez az erő valamilyen módon hozzáférhető és elvehető.

A külső erőből működő hiány alapon működik, a belső erőből működő pedig integritásból él. Ezek ellentétes energiák.

A külső erőből működő ember a belső erőben látja azt, ami benne hiányzik. Ezért vágyik rá és meg akarja szerezni – abban a hitben, hogy így megszüntetheti a belső hiányt.
A belső erőből működő fél pedig – mivel önmagában integrált – ezt a próbálkozást invazívnak és a határai megsértésének érzi.

A fenti példában, a férfi nem azért vágyott a nőre, mert valóban őt akarta, hanem azért, mert a nő megmutatta neki, hogy milyen a belső erő – amit ő maga is elérhet, de nem a nőn keresztül, hanem tudatos munkával.
A nő számára pedig a tanítás a saját integritása megtartása volt.

Egy ilyen találkozás hatására a belső erőből működő ember még jobban meg tud erősödni önmagában. Hiszen, aki belső erőből működik, minden tapasztalatot integrál, amitől csak erősebbé válik.

Miért erősebb a belső erő?

Akinek nagyobb az integritása, az az erősebb.
Nem véletlenül mondjuk, hogy egységben az erő, az integritás a belső egységet jelenti.
Az erő ott van, ahol nincs belső ellentmondás.

Akinek nagyobb a belső integritása, az:

• stabilabb
• kevésbé manipulálható
• kevésbé kibillenthető
• kevésbé függ külső hatásoktól

A külső erő gyakran széttöredezett, szerepekből áll és külső forrásokból próbálja egyben tartani az erejét. A belső erő ezzel szemben egységes és önmagára épít.

Azok, akik belső erőből működnek képesek a többiek fölé emelkedni – de nem versenyből, hanem az integritásukból fakadóan.

Mire taníthat a belső erő?

Amikor egy olyan emberrel találkozunk, aki belső erőből működik, az felhívja a figyelmet arra, hogy mi magunk hol nem vagyunk erősek.
Megmutatja, hogy mennyire bizonytalanok vagyunk az erőnkben és azt is, hogy milyen mélyen gyökerező hiányérzetek vezetnek az életben.

A belső erő mindenki számára elérhető, de nem kívülről és nem másoktól elvéve.
Ezt a fajta erőt csak tudatos belső munkával lehet felépíteni.
Azáltal, ha felismerjük a belső hiányérzeteket.
Ha tudatossá tesszük, hogy milyen módon akarunk erőhöz – vagy hatalomhoz – jutni és mi az, amit ezzel kompenzálunk.

Az integrált belső erőt senki és semmi nem tudja elvenni, hiszen a részünkké válik. Nem a külső dolgoktól, az elismeréstől vagy a folyamatos megerősítésektől függ.
Éppen ezért ez a legstabilabb erő, amivel rendelkezhetünk.