A szenvedés gyökere és az út a felszabadulás felé – az igazság felismerése
Amikor a szenvedésünk okát keressük, a válasz mindenkinél más és más lehet, viszont van egy univerzális igazság, amely szinte minden esetben jelen van: nem ismertünk fel valamilyen fontos igazságot az életünkben.
A szenvedés gyökéroka lehet egy olyan érzés vagy tényező, amit egyszer talán letagadtunk vagy ignoráltunk az életünkben. A valóság tagadása pedig egy olyan élethez vezet, amely távol áll a boldogságtól és a megelégedettségtől.
Az igazság fáj – szokták mondani, de vajon tényleg az igazság az, ami fájdalmas, vagy az a tény, hogy félünk szembenézni vele?
Felismerni a szenvedés forrását
Ahhoz, hogy felismerjük a szenvedésünk forrását tudatossá kell tennünk, hogy milyen gondolatok és érzések vezérlik az életünket. Melyek azok a tényezők, amelyek alapján a döntéseinket hoztuk meg és milyen hitrendszerek és meggyőződések vezérelnek az életünkben.
Lehetséges, hogy egy olyan életutat választottunk, amely valójában nem a sajátunk, hanem mások alakították ki számunkra. Talán letagadtuk a valódi érzéseinket, a valódi vágyainkat és azt tekintettük fontosnak, hogy másoknak megfeleljünk. Követtük azokat a mintákat, amelyeket előttünk mindannyian követtek és nem kérdőjeleztük meg ezeknek az igazságtartalmát. Felvettünk szerepeket, amelyek nem a valódi énünket mutatják. Talán nem is tudjuk, hogy valódi önmagunk mélyen bennünk rejtőzik, és arra vár, hogy egyszer felismerjük.
Miért fáj szembenézni az igazsággal?
Az igazság akkor fájdalmas, ha túl sokáig nem néztünk szembe vele. Ha már a kezdetektől őszinték vagyunk önmagunkhoz és szembenézünk az igazsággal, akkor az nem okoz fájdalmat, hiszen az igazság egyszerűen csak egy tény.
Ha a saját belső igazságunk alapján hozzuk meg a döntéseinket az életünkben, akkor az igazságot nem tartjuk sem fájdalmasnak sem negatív dolognak.
A társadalom nagyrészt látszatra és színjátszásra épül, ezért is van az, hogy az emberek sokszor ellenállnak az igazságnak és harcolnak ellene. Akik kimondják az igazat, a bűnbak szerepet kaphatják, mert rámutatnak arra, amivel senki nem szeretne szembenézni. Azt se felejtsük el, hogy minden emberi játszma mögött van egy igazság, amit az emberek szeretnének letagadni és úgy tenni, mintha nem létezne.
Fontos tudatosítani, hogy ha tagadjuk az igazságot és illúzióvilágokba ringatjuk önmagunkat, akkor lemondunk a teremtő erőnkről, hiszen csak akkor rendelkezünk az erőnkkel, ha a valóságban vagyunk. Az egyetlen dolog, ami valóban felszabadíthat minket, az az igazság felismerése, ami kimozdít a tehetetlenség állapotából és ezáltal visszakapcsolódunk a saját teremtő erőnkhöz.
Felvállalni az igazságot és a valódi önmagunkat
Mindenki szeretne a valódi önmaga lenni, még ha ezt nem is ismeri be tudatosan. Mindenki szeretné kibontakoztatni a tehetségét az életben. Arra vágyunk, hogy elismerjék és jóváhagyják akik vagyunk. De mi van akkor, ha folyamatosan belső és külső ellenállással szembesülünk és lépten nyomon szabotálják a próbálkozásainkat? Mit lehet tenni, ha folyamatosan félelmet érzünk azzal szemben, hogy felvállaljuk önmagunkat?
A belső ellenállást és a félelmeket is fel lehet oldani, tudatos belső munkával. Vannak olyan meggyőződéseink, amelyek akadályozzák, hogy megmutassuk önmagunkat a világnak, azt gondolhatjuk, hogy biztosan elutasítást fogunk kapni. Lehet, hogy egyszer tényleg ezt tapasztaltuk. Talán olyan közegben voltunk, ahol nem ismerték fel az értéküket, de ez nem jelenti azt, hogy értéktelenek vagyunk és csak elutasítást kaphatunk az életben.
Ha bátran felvállaljuk a belső igazságunkat, akkor megérkeznek azok az emberek az életünkbe, akik felismerik az értékünket és elfogadják azt, akik vagyunk.
A bátorság nem a félelem hiányát jelenti, hiszen bátorság nem létezik félelem nélkül. A bátorság azt jelenti, hogy a félelemmel együtt megyek előre az életben és nem engedem, hogy a félelem irányítson.
A valódi önmagunk (és az igazság) tagadása egy olyan élethez vezet, ami folyamatos szenvedéssel jár és előbb-utóbb eljutunk arra a pontra, hogy bármilyen következményekkel is kell szembenéznünk, már nem tudjuk megtenni azt, hogy tagadjuk a valóságot és másnak mutatjuk magunkat, mint akik valójában vagyunk.
Felszabadulás a szenvedés alól
Gyakran észre sem vesszük, hogy a szenvedés okát ott találjuk, ahol a legkevésbé sem szeretnénk keresni.
Ahogy a mondás tartja: „A varázslat, amit keresel, abban a munkában rejlik, amit el akarsz kerülni.”
Lehet, hogy félünk szembenézni az igazsággal, mert megtanultuk, hogy ez fájdalmas és amikor már alapvetően is fáj az élet, akkor nem akarunk még több fájdalmat érezni. De a fájdalmat csak akkor tudjuk átalakítani, ha tudatosan szembenézünk vele.
Sokan keresnek egy módot arra, hogy ideiglenesen megkönnyebbüljenek a fájdalom alól, – pl. spirituális elkerülési módszereket használnak, ami nem jelent valódi megoldást. Ha ezt az utat válasszuk, akkor előbb-utóbb eljutunk egy krízishelyzetig, ami rá fog kényszeríteni arra, hogy szembenézzünk a szenvedésünk valódi okával. Ilyenkor rájöhetünk arra, hogy sehogyan nem tudunk elmenekülni a fájdalom elől, hiszen az olyan, mintha önmagunk elől menekülnénk.
Ha megtanulunk teret adni az érzéseinknek és felismerni a bennük lévő igazságot, akkor minden sokkal egyszerűbbé válik. Nem jutunk el a mély szenvedésig, mert már azelőtt felismerjük és érvényesítjük az érzéseinket, mielőtt azok hatalmas problémává válnának. A kulcs az, hogy ne féljünk a saját érzelmeinktől és tanuljunk meg hallgatni rájuk.
