A kölcsönösség fontossága a kapcsolatokban

Az emberek kapcsolati érettségéről és a valódi kapcsolódási képességéről nagyon sokat elárul, hogyan viszonyulnak egy másik emberhez, amikor az illető értékes tulajdonságokkal vagy erőforrásokkal rendelkezik.

Vajon képesek-e meglátni az értékek mögött magát az embert is?
Érdekli-e őket, hogy ki ő valójában, mit érez, mire vágyik, milyen nehézségekkel küzd, és milyen szükségletei vannak?

Mert nagy különbség van aközött, hogy valakit önmagában értékesnek tekintünk vagy csak az érdekel, hogy mit kapunk tőle.

Az első esetben természetes módon érdekel bennünket az ő jólléte, boldogsága és biztonsága is.
A másik esetben viszont kialakulhat egy olyan kapcsolódási dinamika, amelyben a másik ember kizárólag azért lesz a fontos, amit nyújtani tud.

Mintha az ember egyenlő lenne az erőforrásaival.

Pedig attól, hogy valaki sokat tud adni másoknak, még neki is vannak szükségletei.
És attól, hogy erős, még lehet, hogy neki is szüksége van valamiben segítségre vagy támogatásra.

Nemcsak az a kérdés, hogy felismerjük-e egy másik ember értékeit, hanem az is, hogy képesek vagyunk-e felismerni az ő emberi szükségleteit.

Két eltérő erőforrás találkozása

Vegyünk például egy olyan férfi–nő kapcsolódást, amelyben mindkét ember értékes, de egészen más jellegű erőforrásokkal rendelkezik.

Adott egy szeretetteljes nő, akinek rendkívül erős a megtartó, gondoskodó, támogató képessége. Képes olyan jelenlétet biztosítani, amelyben a másik ember megnyugodhat és feltöltődhet.

És adott egy fizikailag erős, határozott, cselekvőképes férfi, aki képes fizikai védelmet, stabilitást és biztonságot teremteni.
Képes felelősséget vállalni és konkrét segítséget nyújtani, ha szükséges.

A férfi felismeri a nő értékeit, vágyik a szeretetére, a figyelmére, az érzelmi megtartó erejére.
Érzi, hogy ez a nő olyasmit tudna adni neki, amire már nagyon régóta vágyik.

Csakhogy előfordulhat, hogy miközben a férfi tudja, hogy mit szeretne kapni a nőtől, arról már keveset tud, hogy a nőnek mire lenne szüksége.

És lehetséges, hogy hogy a nőnek éppen védelemre, biztonságra, konkrét fizikai segítségre lenne szüksége.
Lehet, hogy egy erős, cselekvőképes ember támogatása rendkívül sokat jelentene számára.

És itt jelenik meg a kapcsolódás egyik legfontosabb kérdése:

A férfi észreveszi-e, hogy miközben ő a nő érzelmi erejére vágyik, a nőnek esetleg éppen az ő védelmező erejére lenne szüksége?

Ahhoz, hogy ezt észrevegye túl kellene lépnie azon, hogy kizárólag a saját szükségletein keresztül szemléli a nőt.

Mert nem elég felismerni, hogy mit tud nekünk adni a másik ember. Azt is fel kell ismernünk, hogy mi magunk mit tudnánk adni neki.

És itt válik különösen érdekessé a kapcsolati érettség kérdése.

Előfordulhat ugyanis, hogy a férfi rendelkezik mindazzal a képességgel, amelyre a nőnek szüksége lenne. Fizikailag erős, határozott, kompetens, képes lenne cselekedni, megvédeni, támogatni.

Viszont, ha a saját érzelmi hiányaira és vágyaira összpontosít, akkor a nő szükségleteit egyszerűen nem tudja figyelembe venni.

Így pedig egyoldalú dinamika alakul ki.

A férfi szeretné, hogy a nő érzelmileg rendelkezésre álljon, meghallgassa, megértse, támogassa, elfogadja és szeresse őt.
Ugyanakkor a saját erejét, figyelmét és cselekvőképességét nem feltétlenül mozgósítja akkor, amikor a nőnek lenne szüksége rá.

Vagyis a nő erőforrásai fontosak számára, de a szükségletei nem.

Egy kapcsolódásban viszont nemcsak azt tartjuk számon, hogy mit kapunk a másiktól, hanem azt is, hogy ő milyen terheket hordoz és hogyan tudnánk hozzájárulni ahhoz, hogy az ő élete is könnyebb, biztonságosabb és boldogabb legyen.

És talán éppen ez az egyik legfontosabb különbség az érzelmi fogyasztás és a kölcsönös kapcsolódás között.

A fenti példában a férfi attól a nőtől várja az érzelmi biztonságot, akinek a biztonságához ő maga is hozzájárulhatna.
Ha azonban csak az egyikük szükségletei kapnak figyelmet, akkor a kapcsolat nem két ember kölcsönös kapcsolódása lesz, hanem az egyik ember folyamatos erőforrás-használatává válik.